Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Zelenka Tibor és-Szebényi Géza: A Recsk mélyszinti színesfémérc-lelőhely földtani kutatástörténete

Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből XIII. Érckutatások Magyarországon a 20. században, 2002, 169-198. oldal A Recsk mélyszinti színesfémérc-lelőhely földtani kutatástörténete ZELENKA Tibor és SZEBÉNYI Géza Magyar Geológiai Szolgálat 1143 Budapest, Stefánia út 14. A kezdetek A recski Lahóca-hegyen az 1850-as évektől művelt enargitos-luzonitos-pirites „tömzsös" ércek mélységi folytatására először Rozlozsnik Pál által 1937-től telepített Recsk-III. és -IV. számú olajkutató fúrások ércnyomai utaltak. A Lahóca-hegyen telepített Parád-III. számú fúrás elérte az alaphegységet, de abban nem jelzett érces nyomokat. Később az 1948-ban Pantó Gábor és id. Gagyi Pálffy András által kitűzött Recsk-Lahócai 93. számú fúrás ugyan mélyen belefúrt az alaphegységbe, de jelentősebb ércindikációt nem tárt fel. Vidacs Aladár a MAFI Mátra Osztályának vezetője 1958-ban új érckutatási koncepciót dolgozott ki, mely szerint a Lahóca-hegyen áthúzódó ÉÉNy-DDK-i csapású törés É-i és D-i folytatásában levetett helyzetben lehet az enargitos érctesteket tovább nyomozni (lásd az 1. ábra É-26 jelű szelvény vonalát). Vidacs a lahócai ércesedés alapján feltételezte, hogy az érctestek nagyobb mélységben 200-300 m széles ÉÉNy-DDK-i irányú sávban tovább folytatódnak (Vidacs A., 1960). így került 1959-ben a Parád-Recsk közötti országút mellé a Recsk-5 (Rm-5) jelű fúrás, mely 1961-ben 780 m mélységben a triász alaphegység karbonátos kőzeteiben addig nem ismert ólom-cink tartalmú polimetallikus metaszomatikus érceket tárt fel. Az Rm-5 jelű mélyfúrás eredményessége alapján került sor a Lahócahegy D-i előterében a Recsk-6 (Rm-6), illetve távolabb a Recsk-7 (Rm-7) számú fúrások kitűzésére, míg É-i irányban a Recsk-8 (Rm-8) és Rm-10 fúrások mélyültek le. Ezek mind feltárták a triász alaphegység különböző szintjeiben a polimetallikus metaszomatikus érceket, de a lahócai típusú ércesedés folytatását nem találták meg. A fúrásokat a MAFI akkori anyagfeldolgozási rendszerének megfelelően 5 méterenként vett minták részletes makroszkópos és mikroszkópos ásvány-kőzettani leírásával és kőzet-, ill. ércelemzésekkel dokumentálták. Vidacs Aladár a parádfürdői Etelka külfejtés bejáratához telepített R-190 számú fúrással 250 m-ben ugyan elérte a kovásodott alaphegységet, de azt 1961-ben még nem ismerték fel. Vidacs Aladár igen lelkes és koncepciózus kutató geológus volt, aki a vulkanológiai ismereteit az ércesedés kimutatásával kapcsolatban is alkalmazta. Szerény, visszahúzódó természete miatt szempontjait kevéssé tudta érvényesíteni. A külszíni fúrásos érckutatás Az első eredmények 1965-től a MAFI akkori igazgatója, Fülöp József a Mátra hegység földtani térképezésének gyorsítását szorgalmazta, ezért az 1965. márciusában Mátraházán a Vörösmarty turistaházban tartott MÁFI és OEA (Országos Érc- és Ásványbányák) kutatási beszámolója után Vidacs Aladárék a recski fúrásos kutatások irányítását és értékelését átadták az OÉA-nak azzal, hogy Vidacs továbbra is konzulensként rendelkezésre fog állni.