Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Földessy János, Baksa Csaba, Szebényi Géza és Polgár István: A recski Lahóca földtani kutatásának története

Ez a másutt jól ismert földtani modellekhez talált kapcsolat, és az ércesedés nagyságrendjére utaló feltételezés váltotta ki a tulajdonosok pozitív döntését 1994. elején a kutatás finanszírozására, s mielőbbi megkezdésére. A kutatást részletes adatértékelés előzte meg. Ennek során az eddigi arany-adatokból ún. métergramm térképeket készítettünk (a minőségi adat a vastagsággal súlyozva), s ennek alapján határoztuk meg a háló irányát (ÉK-DNy szelvényrendszer) és a szelvények, illetve fúrások távolságát (100 x 100 m). Tekintve, hogy közel vízszintes helyzetű ércesedési feltételeztünk, függőleges magfúrás módszert alkalmaztunk. A kutatás technikai mélységéül a +100 m tszf. szintet választottuk. Egységes háromdimenziós rendszerbe fogtuk össze a Lahócáról készült mintegy 120 darab, különböző korú vágat- és mintatérképet, illetve a korábban elkészült fúrások adatait. Részletes ismételt elemzést végeztünk AuAg-tartalomra, a Lejtakna ércesedésére. A fúrási munkák 1994. júniusában kezdődtek meg három szelvényben, a terület déli, középső, illetve északi részén. Az északi szelvényben kisebb vastagságú, teléres, breccsás ércesedés, a középső szelvényben fedett helyzetben nagy vastagságú, alacsony minőségű hintett réz-arany-ércesedés, a déli szelvényben kis mélységben, illetve a felszínen aranyércesedés jelentkezett. A déli szelvényben elsőként harántolt érces zóna később az egész Lahóca aranyércesedés súlypontjának bizonyult. A munkák ezután a középső és déli szelvény közötti részre összpontosultak. A fúrásos kutatások 1997-ben zárultak. A három év során összesen 71 db fúrólyukkal 10 312 m magfúrást mélyítettünk és vizsgáltunk meg (Földessy J., 1997). A munkák felderítő jelleggel kiterjedtek a Parádfürdőtől délre fekvő szulfidércesedésben szegény területrészre is. Itt felszíni térképezés és geokémiai mintavétel, illetve elektromos mérések alkották az első kutatási szakaszt. Ennek során jelentős kiterjedésű ércesedést lehetett két jelentős, E-D megnyúltságú sávban kimutatni felszíni geokémiai mintázás, geoelektromos ellenállásmérések alapján. Az egyik érces sávon sekélymélységű ütveműködő fúrásokkal tisztáztuk az ércesedés felszínközeli elterjedését. A másik érces sávon három ferde magfúrással sikertelenül próbáltuk meg a felszíni anomális zóna reményeink szerint jobb minőségű gyökerét átfúrni. A munkák végül a kutatás pénzügyi forrásainak elapadtával félbeszakadtak. Az ismert ásványvagyon így a Lahóca és a Lejtakna környezetére összpontosul. A lahócai kutatások során felderített ásványvagyon mennyiségét és minőségét a III. táblázat mutatja be (Földessy J., 1997). A Lejtakna ércvagyonát a meglévő minták Au-Ag-elemzése útján számítottuk újra (Wolstencroft, 1994). 0,5 g/t Au kiemelési határ mellett 1,2 millió tonna 1,45 g/t Au minőségű érc becsülhető ezen a területen. III. táblázat: A Lahóca nemesfém-ércvagyon becsült mennyiségének változása a nemesfém-érckutatás során. 0,5 g/t Au cut-off Ercmennyiség millió tonna Átlagminőség Au g/t Fémtartalom uncia 1994 24,5 1,4 1.100.000 1995 32,5 1,4 1.430.000 1996 35,5 1,35 1.540.000 1997 36,5 1,47 1.600.000 1996-ban és 1997-ben kísérletet tettünk az ércesedés gyökérrégiójának harántolására. Ezen programok tervezésénél azt feltételeztük, hogy a sekély mélységben kialakult közel vízszintes helyzetű lahócai érctest felszállító tápcsatornái közel függőleges helyzetűek, és magas ércminőséget hordoznak. Az e célból telepített két darab 320^400 m hosszúságú ferdefúrással ezt a célt elérni nem sikerült, így e feltételezésünk nyitva marad a további kutatások számára. A fémeloszlás képe jól látható a mai értékelést tükröző földtani szelvényen (7. ábra). A magas minőségű (>1,6 g/t Au) érctestet beburkolja, s azon oldalirányban és a mélység felé túlnyúlik a gyenge minőségű (>0,3 g/t Au) nemesfém-dúsulás zónája. Az érctest minőségeloszlása szerencsés azért, mert