Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Földessy János, Baksa Csaba, Szebényi Géza és Polgár István: A recski Lahóca földtani kutatásának története

sebesség jelentősen lecsökkent. Az előrehaladás növelése érdekében kérték a magfúrás engedélyezését. Ezzel a módszerrel a korona vágási felülete sokkal kisebb, s ezért gyorsabb előrehaladást reméltek. A nehézséget jelentő szakaszt így magfúrással harántolták, s ennek révén vált ismertté a rétegvulkáni andezitben Lahócán kívüli, sekély mélységű új érctest. Az ércesedés kitermelésére új bánya épült, amely kezdetben Zsuzsanna-lejtakna, később egyszerűen Lejtakna elnevezést kapott. A Lejtakna ércesedésének felismerése, későbbi kutatásának irányítása és értékelése Baksa Csaba (1975) nevéhez kapcsolódik. A Lahóca utolsó évtizedében Tóth Miklós és Bakos G. István geológustechnikusok végezték az érctermelés földtani irányítását. Az új érces területen 1970-ben először 12 db 100-150 m magfúrás mélyült 1586 m összes hosszban, 20 X 20 m hálózatban. Ennek során 327 000 tonna érc jelenlétét sikerült valószínűsíteni. Később, részben vállalati, részben központi költségvetési finanszírozásban további 120 db mélyfúrás mélyült, 16 500 m összes hosszban (R223-R355). A kutatás megháromszorozta az akkor ismert, Lahócára korlátozódó ércvagyont (1 074 000 tonna nemesfém-tartalmú rézérc). Az új érctestek feltárására 1972ben mélyült le a Lejtősakna, amely 10 további évre adott érctermelési lehetőséget. A Lejtakna ércesedése kissé eltérő a Lahócától, mivel a szulfiddúsulás ferde, a vulkánitokat áttörő vulkáni kürtő anyagához és annak környezetéhez kapcsolódik. A Lahócától néhány száz méter széles, ércmentes zóna választja el (5 ábra). 5. ábra: A Lejtakna érctest kutatási térképe. A Lejtaknával kapcsolatban kell megemlíteni azt, hogy ezen a területen, 1971-ben végzett Magyarországon először hintett szulfidércek kimutatására alkalmas gerjesztett potenciál geoelektromos méréseket az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet. Az új bányarész megnyitásával egyidejűleg került bevezetésre a Lahócában és a Lejtősaknában az érctestek termelés-előkészítő fúrásos kutatása, amelyre SZEK-1 és GP-1 fúrógépeket alkalmaztak. A szelvényben telepített legyezőfúrásokból vett furadékminták alapján az érctest-körvonalak ismerete pontosabbá, kitermelésük tervezhetőbbé vált. A 198 db fúrás 4 540 m összes hosszban szolgáltatott új adatokat. Ezzel a kutatási módszerrel pontosították a Lahóca mélyebb zónáiban kialakult szulfidércesedés lapos, telepszerű kifejlődését (2113. p. fejtések), melyre a kutatások nyomán a kamra-pillér fejtési rendszert vezették be.