Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Kun Béla: A nyugat-mátrai érckutatások
A termelés feltételeinek biztosítása mind nehezebbé vált. A megfelelő munkaerőt már induláskor nehéz volt biztosítani, mert a környéken egyidejűleg fejlődött több üzem. Az általában alkalmazott munkaerő-toborzás eredményeként több jó vájárt lehetett kiképezni, de gyorsan szaporodott a termelő létszámot terhelő - de romlott egészségük miatt csak mozdonyvezetői vagy szivattyúkezelői munkára alkalmazható - rokkant vájárok száma. A dolgozók egy ideig gyalog jártak be, fokozatosan lehetett munkásszállító autóbuszokhoz jutni, kezdetben fabódéshoz („fakarusz"), később jobb minőségüekhez. A munkásszállítás - dolgozónként átlag 30 km-es úton - jelentős költségtényező volt. A bányász családiház-építési kormányprogram Gyöngyösoroszi esetében kevésbé volt hatékony. A Károlytárónál, altárónál, Mátraszentimrén, az ércelőkészítő üzemnél és Gyöngyösön 108, Gyöngyösorosziban 20 bányászlakás épült, és Gyöngyösön mintegy 30 bérlő-kijelölésre kapott jogot a vállalat (üzem). Egy ideig a Károly-tárónál 50 fős legényszállót is építeni kellett (1951-ben) és fenn kellett tartani (8. ábra). 8. ábra: Károly-tárói lakótelep a régi legényszállóval. A romló gazdasági körülmények és munkaerő-ellátás miatt - ellentétben a bányák szokásos termelési folyamatával - a legnagyobb termelőképesség elérését nem követte egy közel 10 éves egyenletes szintű termelés, hanem a termelési szint azonnal elkezdett csökkenni. Csak 1975-80 között volt az eredetileg tervezett 150 kt/a betartható. A bányában fakadó víz fokozatosan savanyodott. A Mátraszentimrei-telér művelésbevonásakor az elsavanyodás felgyorsult, a bányavíz Pb-, Zn- és Cd-tartalma elérte a megengedett többszörösét (VE táblázat). A bányavíz semlegesítésére 1980-8l-ben az altáró előtt egy automatikus mésztejadagoló üzem létesült. A kiülepedett csapadékot egy - a Bence-völgyben erre a célra létesített - „ideiglenes" veszélyes-hulladék tározóban helyezik el. Meg kell viszont említeni azt a rendkívül nagy ásványgazdagságot, ami a bányát az ásványgyűjtők kívánt látogatási helyévé tette. A leggyakoribb és legváltozatosabb ásvány a kalcit (9. ábra) és a kvarc voltak. A bánya fő baleseti forrásai a robbantás, kőzethullás, fejtési készletmozgás és a szállítási műveletek voltak. A nedves bánya sok ízületi bántalmat okozott. A szilikózist pár év alatt sikerült megfékezni.
