Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Kun Béla: A nyugat-mátrai érckutatások
szes nyersérc-készlet 208412 tonna. Ehhez még 72800 tonna 4%-on felüli lehetséges érckészletet számított ki. 1945 tavaszán a Magyar Állami Ércbánya és Kohó Művek Budapesten maradt igazgatósága és az abba tömörült lelkes ércbányászati és kohászati szakemberek ismét felelevenítették a gyöngyösoroszi ércelőfordulás bányászati lehetőségeit. Az Urikány-Zsilvölgyi Rt., kihasználva a kedvező hangulatot, a gyöngyösoroszi bányát az államnak újból megvételre ajánlotta fel. Az Iparügyi Minisztérium előterjesztésére a Minisztertanács 1945. június 27-én elfogadta a gyöngyösoroszi ércbánya megvételére vonatkozó javaslatot, és így az 550000 pengő vételárért egy évvel a bányák államosítása előtt állami kézbe került. A kutatáshoz szükséges 775000 békebeli pengőnek megfelelő adópengőt az ország akkori pénzügyi helyzetére való hivatkozással az Újjáépítési Minisztérium nem engedélyezte. 1946-ban, amikor Recsken a VIII-as tömzsben egy újabb akna mélyítésének szükségessége előtérbe került, a recski ércbányához kirendeltségi jelleggel csatolt Gyöngyösorosziból a berendezések még ott tárolt részét Recskre kellett szállíttassam, és a kirendeltséget 1946-ban megszüntettük. Az 1949 előtti kutatásokat, a későbbieket is felsorolókkal együtt az I. táblázatban foglaltuk össze. 1946-ban a szakemberekben még élt a gazdaságosságra való törekvés szemlélete, amit a politikai változás, az ország fémhiánya hamarosan kitörölt. Jött a nagy fejlesztési elképzelések időszaka, amikor az államosított ipar újjászervezésével együtt fokozatosan javult a tarkaércbányászat megítélése is. 1949-ben megalakult az Ércbányászati Nemzeti Vállalat, mely a hazai ércbányászatot közös irányításban egyesítette, a 3 éves tervébe beiktatta Gyöngyösoroszi megkutatását is. Megkezdődtek a viták a gyöngyösoroszi ércelőkészítő üzem építésének lehetőségét és az üzem kapacitását illetően. A magyar ércbányászat és kohászat szakemberei Gyöngyösoroszit illetőleg ekkor már eltérően vélekedtek. Halász András képviselte a mérsékelt álláspontot. Jakoby László a magyarországi fémkohászat megteremtésén fáradozva igyekezett maga köré gyűjteni azokat a bányász és geológus szakembereket, akik Gyöngyösoroszi érckészletéről és bányászati lehetőségeiről kedvezően vélekedtek. Georgieff Dosef Troyán több millió tonnás ércbázis lehetőségéről beszélt. Sztrókay Kálmán óvatosságra intett, azon elgondolás alapján, hogy az epitermális telérek rendkívül szeszélyesek, legfeljebb 300-400 m mélységig terjednek. A Magyar Tudományos Akadémia bányászati tudományok osztályának egy szűkebb bizottsága első lépcsőben csak 250 tonna/nap feldolgozó-képességű üzemet javasolt megépíteni, azzal, hogy a telepítésnél akár négyszeresére tervezhető bővítésére is biztosítsanak helyet. Optimális kapacitásnak 1951-ben a szakértők a reménybeli készletek alapján 500 tonna/nap érctermelést tartottak. 1950-5l-ben a Népgazdasági Tanács a gyöngyösoroszi bányászat fejlesztését, mint kiemelt létesítményt kezelteti. 1951-ben 003/48/1951. OT szám alatt az ércelőkészítő üzem beruházási célját hagyta jóvá. 1951. októberben a 312/16/1951. sz. NT határozat - ami minden nehézszínes-fém érc kutatásával és termelésének fejlesztésével foglalkozott - előírta a gyöngyösoroszi bánya napi 500 tonnás termelőképességre fejlesztését. A gyöngyösoroszi kutatások kivitelezésére az Ércbányászati Nemzeti Vállalat 1949-ben Gyöngyösorosziban a kijelölt altáró környezetében kutatóüzemet hozott létre, amit az 1951. januárban alakult Ércbányászati Feltáró Vállalat vett át. A feltárási mód megválasztásánál figyelembe kellett venni a meglévő létesítményeket. A Károly-vakakna és a Péter-Pál-akna mélyszintje a +400 m szint volt. Az ércbányászatban hagyomány volt, hogy egy megfelelő szinten altárót hajtsanak ki, ami a bányában fakadó vizeket levezeti. A földtani szakemberek szerint a +400 m szint a telérek megkutatására is a legalkalmasabb volt. Ezért választották az altárót (2. ábra) a két meglévő aknára tervezhető, de 60 m-rel nagyobb vízemelést igénylő feltárás helyett. Az altárót a feltételezett telérek között, az ismeretlenekre merőleges módon határozták meg. A bányászat fejlesztésére 1952. április l-jén létrehozták a Gyöngyösi Ércbánya Vállalatot, gyöngyösi székhellyel. A mélyebb szintek megkutatására az aknák továbbmélyítése látszott megoldásnak. A (II) Károly-akna korszerűtlen fabiztosítású volt. A kőzet ugyan elég állékonynak tűnt ahhoz, hogy az aknában nyomás ne lépjen fel, de az apró darabokban leváló kőzetdarabkák állandó, teljesen zárt biztosítást igényeltek.
