Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Nagy Béla: A Börzsöny hegységi érckutatások legújabb kori (1946-2000) története

(1955) által leírt, különböző módon elbontott andezitváltozatokat, hanem palinológiailag igazolt felsőoligocén korú tarka agyagmárgát találtunk. Ma már csak sajnálni lehet, hogy a táróban akkor uralkodó körülmények (sűrű ácsolat és deszkázás) miatt részletesebb rétegtani megfigyeléseket nem tehettünk. 1974 szeptemberében került sor, ugyancsak Nagy G. irányításával, a Bányapuszta L-es és II.-es tárók újranyitására. Különösen érdekes vésett középkori vágatokat találtunk az L-es táróban. (Felvetem, hogy célszerű lenne ezt a tárót egyszer újranyitni, és ipari műemlékként fenntartani.) 1975. júliusában kinyittattam az Alsó Rózsa-tárót, amelynek csak a bejárati része volt beomlasztva. 10-15 m újraácsolás után a táró végig bejárhatóvá és mintázhatóvá vált. Ugyanekkor takarítattam ki a Felső Rózsa-táró bejáratát is, és ekkor vált bejárhatóvá ez a táró is. 1975. szeptember 15-én átvezényeltem a bányász brigádot (4. ábra) a Ludmilla-táróhoz, amelynek szintén csak a bejárata volt beomlasztva. A táró kitakarítása után ezt is mintáztam. 4. ábra: Ludmilla-táró, a jobb harántvágat kezdete. Az ábrán a vágat takarítását végző bányászbrigád látható. Balról jobbra: Uhles Nándor brigádvezető, Königh Vilmos, Nagy Lajos, Wolf János és Schmidt István bányászok. Az Istenáldás-tárót 1975. októberében nyittattam ki és résmintáztam. A táró újra vizsgálati eredményeit 1978-ban adtam közre. 1976. áprilisában nyittattam ki az Istenáldás-táró szomszédságában lévő Klinger-tárót, amelyet a XIX. és XX. századi kutatások során nem vizsgáltak. A táró vágatszelvénye és a résminta elemzési eredményei a Földtani Közlönyben megjelenés alatt állnak. 1974-76 között összesen 2537,5 m vágatot takarítattunk ki, és ugyanennyi vágat szelvényezését végeztem el. Kollégáim 1977-1980 között végezték a Börzsöny hegység központi területének részletező érckutatását. Ez a kutatás főként geofizikai módszerekre alapozott fúrásos érckutatás volt. Ebben az időszakban hálózatos fúrásos kutatást végeztek a Kuruc-patak Kis-Hideg-hegy, valamint a Pogány-hegy és a Rózsa-hegy területén. A fúrásos kutatásokkal egy időben nyitották ki a Bányapusztai ércesedési terület ÉK-i részén az egyik ismert középkori tárót, amelyben kizárólag fehér színű agyagásványos hasadékkitöltéseket találtak, továbbá a Kuruc-pataki ércesedési területen a 4. sz. tárót, amelyben a régiek 1-2 cm széles kvarcos-kalkopirites zsinórt követtek. A nagy volumenű fúrásos kutatást geofizikai mérésekkel alapozták meg. Az alkalmazott geofizikai módszerekkel azonban az intenzív regionális piritesedés és a rézércesedés, illetve a polimetallikus ércesedések között nem sikerült különbséget tenniük, ezért a kutatás negatív eredménnyel zárult (Csillagné Teplánszky E. et al., 1980).