Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Nagy Béla: A Börzsöny hegységi érckutatások legújabb kori (1946-2000) története
1954-ben Koch S. a „The Hungarian mineral occurrences" c. tanulmányában a nagybörzsönyi ércesedési területről már 36 ásványfajt sorolt fel. 1956. április 25-én Göbel E. a Földtani Társulat ülésén „A nagybörzsönyi hidrotermális ércesedés" címmel tartott előadást. A saját megfigyelései alapján vázolta az ércesedés szerkezeti és teleptani viszonyait. Kitért a gazdasági kérdésekre is, foglalkozott Erdélyi Jánosnak a telérmenti kőzetelváltozásokra vonatkozó vizsgálati eredményeivel és a terület további érckutatása során megoldandó kérdéseivel. A felvetett kérdések megválaszolására azonban már nem kerülhetett sor, mert 1956. július 15-én a Vegyi és Energiaügyi Minisztérium Ércbányászati Igazgatósága a nagybörzsönyi érckutatásokat leállította. A bányászati kutatások leállítása után már csak kamerális munkák folytak. A kutatások utolsó szakaszában Erdélyi J. a hidrotermálisán elbontott telérmenti kőzetek és a mellékkőzetből keletkezett telérkitöltések ásványtani felépítésével foglalkozott. A pirrhotinos ércesedést kísérő agyagásványként, mint a nagy hőmérsékletű hidrotermális képződés bizonyítékát, a hidromuszkovitot határozott meg. A részletes vizsgálatai során a hidromuszkovit mellett, egy új hidrocsillámot, a hidroparagonitot fedezte fel. Az ismert ércásványok sorát a löllingit és a meneghinit (?), az érckísérő meddőásványok sorát a cronstedtit és a sztilpnomelán, a másodlagos ásványok közül a gipsz, vivianit (?), melanterit, kröhnkit meghatározásával gazdagította. Vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az altáró a mezotermális ércesedési zónát tárta fel, felette epitermális ércesedések találhatók, alatta pedig hipotermális ércesedések várhatók. Pantó Gábor, Pantó Dezső és Mikó Lajos 1960-ban készítették el „A nagybörzsönyi színesfém és nemesfémérc előfordulás földtani és bányászati kutatásának zárójelentését". A zárójelentés I. kötete 319 szöveges oldalból, 11 táblázatból és 12 ábrából áll. A II. kötet 59 oldalas táblázatból, 19 fotótáblából, 32 db térképlapból és 5 szelvényből áll. A zárójelentés a felszínközeli ércesedés bányaművelésre alkalmatlan voltát, a mélység felé történő kiékelődését állapította meg. 1961-ben, az utólag elvégzett készletszámítás alapján az Országos Ásványvagyon Bizottság a jelentést és az ahhoz tartozó készletszámítást elfogadta, de a továbbkutatás szükségességét - végrehajtási határidő nélkül - fenntartotta. A nagybörzsönyi érckutatás eredményeit Pantó G. és Mikó L. publikáció formájában is összefoglalta. Ezt a munkájukat „A nagybörzsönyi ércesedés" címen a Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve L. kötet 1. füzeteként, 1964-ben adták közre. A nagybörzsönyi érckutatás összefoglaló jelentéseinek elkészültével egy időben, illetve közvetlenül ezután váltak ismeretessé azok a hazai (Recsk) és külföldi (Selmecbánya = Banská Stiavnica stb.) kutatási tapasztalatok, amelyek felhívták a figyelmet a hegység mélyszinti ércesedéseinek a lehetőségeire is. A kutatások újraindításához döntő lépést jelentettek az országos ritkafém-kutatási program keretében 1965-1970 között végzett geokémiai vizsgálatok eredményei is, mert a hányók ércanyagának geokémiai módszerekkel történt újravizsgálata során kiugróan magas arany-, ezüst-, bizmut- és kobaltkoncentrációkat találtak. Ezek az eredmények felhívták a figyelmet arra, hogy szükséges a terület ércesedéseinek a továbbkutatása (Nagy B., 1968, 1971). Az új ismeretek a korábbiaknál kedvezőbb megvilágításba helyezték a Börzsöny hegységi érckutatások lehetőségeit és megfelelő tudományos alapot szolgáltattak a Földtani Tanács (1970) által elfogadott „Börzsöny hegység átfogó földtani vizsgálatainak programjai; nemes- és színesfém-érctelepek feltárásainak megalapozása érdekében" c. kutatási program megindításához. A programban a földtani kutatások megszervezését és lebonyolítását a Magyar Állami Földtani Intézetre, a geofizikai munkákat pedig a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézetre bízták. A program keretében a Börzsöny hegység előkutatására a Magyar Állami Földtani Intézet Északmagyarországi Osztályán 1971-1976 között került sor. Ez időszak alatt végezték el a Börzsöny hegység 1:25 000 méretarányú földtani térképezését olyan módon, hogy az érckutatások szempontjából reményteljes területeken a 25 000-es térképezéssel párhuzamosan 10 000-es földtani felvételezések történtek. Ennek a tevékenységnek a tulajdonképpeni célja a középkor óta ismert ércesedések továbbkutatási lehetőségeinek a tisztázása volt. Ezt követően 1977-1980 között történtek a részletező kutatások. Ebben a munkában a szerző aktív résztvevőként a hegység ércesedéseinek vizsgálatát: 197l-l974-ben a földtani térképezés mellett tematikus munkaként, 1975-76-ban önálló feladatként végezte. 1968-ban Nagyírtáspuszta környékén Nagy Géza szelvénymenti talajmetallometriás vizsgálatokat végzett. A kapott anomáliák helyén, a Bezina-völgyben két feltárást hajtatott végre:
