Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon

A tórium légi geofizikai kutatásának egyéb földtani eredményei az Északi-középhegységben és a Dunántúli-középhegységben A kutatóhely (MÉV) országos hatókörű hasadóanyag kutatást végzett. Ennek 1965-1968. évi programjában szerepelt Magyarország alaphegységi területeinek (Mecsek hegység, Dunántúliközéphegység, Északi-középhegység) légi gammaspektrometriai felmérése. A légi mérések elsőrendű célja radiometriai anomáliák felderítése volt. A gammaspektrometria már észlelés közben lehetővé tette az anomáliák radioaktív elemek szerinti minősítését. A légi anomáliák észlelési pontján először földi azonosítás történt (kézi radiométerrel, hordozható gammaspektrométerrel), majd szükség szerint további ellenőrző és feltáró munkák következtek. A tanulmány bevezető fejezetében már említett U, Th és K eloszlási térképek a mindenkori felszínre számított elemkoncentrációt mutatták, a repülési menetvonal sávjában. A térképszerkesztés és kiértékelés „kézi" módszerekkel történt. Az alapadatok hosszú távú megőrzése és az értelmezés technikai határainak bővítése a digitalizálást igényelte. Az erre irányuló törekvést tudományos grémium nem támogatta, 1991-ben. Több éves kedvező fedélzeti és terepi (földtani-radiometriai) anomáliakutató tapasztalat birtokában kerülhetett sor az elemeloszlási térképek felhasználására. Az értelmezés a területek földtani térképei és az elemeloszlási térképek adatainak összevetésével készült. A felmért területek földtani képződményeinek U-Th-K-tartalom szerinti jellemzése a légi mérések eredeti célján túlmutató földtanigeokémiai ismeretek megszerzését tette lehetővé, gazdaságos módon. Északi-középhegység Az Északi-középhegység területén először (1969-1970) a vulkáni hegységek (Mátra, Börzsöny, Tokaji-hegység) K-eloszlási térképének kiértékelésére került sor. Egyéb eredmények mellett, a korrelációs viszonyok vizsgálata azt mutatta, hogy a Th elsősorban a kálium exogén és endogén folyamatokhoz kötött mozgásának vizsgálatában juthat szerephez. Például a tokaji-hegységi kálitrachitot (pszeudotrachit) egyértelmű Th-minimum jellemezte. 1973-ban a földtani képződmények U- és Th-tartalom szerinti kiértékelése történt. Az üledékes formációkra vonatkozóan itt csak azt érdemes kiemelni, hogy a paleozoikum agyagos-homokos üledékei „urános" jellegűnek, a mezozoikumba tartozók pedig elsősorban „tóriumosként" voltak jellemezhetők. A legmagasabb átlagos Th tartalma a harmadidőszaki vulkánitoknak van. Kiugróan magas átlagos Th-tartalom jellemzi a Bükkalja vulkanitjait. Az ezeket a kőzeteket átvágó patak hordalékából Nyári Péter 1971-ben, szereléssel allanitszemcséket különített el. 1981-ben, a V. P. Tyihomirov és Géresi Gyula geofizikusok által szerkesztett (M = 1:50000) részlettérképek felhasználásával, elkészült a Buda-hegység, a Pilis és az Északi-középhegység egységes 1:200000 méretarányú kéziratos Th-eloszlási térképe (Wéber Béla, 1984). Dunántúli-középhegység Az 1965. évi légi gammaspektrometriai mérésekkel előállított elemeloszlási térképek közül, regionális bauxitkutatási (kísérleti) céllal, a Dunántúli-középhegységet lefedő Th-térkép kiértékelése történt meg 1985-ben. A szükséges korrelációs értékeléshez a K eloszlási és a légi mágneses (T) térkép is felhasználásra került. A munka eredményei (szöveges leírás és térképi dokumentáció) a Bauxitkutató Vállalat tulajdonát képezték. A tanulmány címe: „A bauxit légi-gammaspektrometriai és légimágneses módszerekkel történő kutatásának földtani-radiológiai alapjai külföldön és lehetőségei hazánkban". Szerzői: Bárányi István, Géresi Gyula, Szabó János, Vados István geofizikusok és Wéber Béla geológus.