Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Kósa László: A Soproni-hegységben végzett uránérc- és ritkaföldfém kutatások története
Az uránkutatást újra szorgalmazó dolgozat éppen a grafitos fillitet jelölte meg elsőrendűen perspektivikus képződménynek és csak második helyre sorolta a foszfortartalmú (apatit) kőzetek előfordulásának lehetőségét, valamint az ehhez kapcsolható megalapozottan feltételezett uránfeldúsulások valószínűségét. A gyakorlat ez utóbbit igazolta! Alig egy hónappal (1969. augusztus) a felszíni sugárzásmérések megkezdése után - az Uj-hegy déli lejtőjén - néhány négyzetméteres területen az átlagos gamma intenzitás 5-7-szeresét észlelte Zóna Ágnes és Tavas Margit. A fiatal pécsi lányok még álmukban sem gondolták, hogy főszereplői lesznek a - több mint harminc éves - hazai uránkutatás egyik legjelentősebb uránanomáliája felderítésének. A jelzett helyen félméteres talajtakaró alatt 50-70 cm vastag és kb. 8 m hosszú apatittartalmú kloritosodott palalencse helyezkedett el (30° meredekséggel déli irányba dőlt). Az erősen sugárzó kőzetváltozatra telepített kutatófúrásokban a felszínhez közel az átlagos gammasugárzás csaknem 30-szorosát lehetett mérni. Ez a tény már önmagában is felvetette annak gondolatát, hogy valamilyen - szabad szemmel is látható - ásványosodásra akadjunk. Néhány órás kitartó vizsgálódás után kezembe került egy tenyérnyi kőzetdarab, melynek elválási lapjain milliméteres nagyságú sárgászöld („gyíkzöld") autunit-kristályok - Ca(U0 2 )2(P0 4 )2 • 10-12H 2 O) - szemet-lelket gyönyörködtetően virítottak. A palaszigeten végzett feltáró munkák során számos sekély- és mélyfúrás (max. 1100 m-ig), valamint egyéb kutatólétesítmények mélyültek, egy sor - ez ideig itt nem ismert - kőzetfajtát tártak fel (amfibolpala, leukofillit, márvány stb.). A fúrások között akadt olyan, amelyben az urántartalom elérte a 0,5%-ot. Megemlítendő, hogy a sziget 0,5 km~-es - eléggé körülhatárolt - területére a számolt ércvagy on közel azonos a MEV akkori egyéves termelésével. A terület déli részén a Mörbisch-re (Meggyes) vezető út mentén (a Mythras-barlang vonalában) telepített mélyfúrás 450 m mélységben tömör szulfidos ércet harántolt, melynek maximális réztartalma elérte az 1 %-ot. A közel öt évig tartó kutatás során a felszíni felderítő gammaméréseken kívül mágneses méréseket és egy sor kiegészítő vizsgálatot végeztünk. A legnagyobb horderejű és legköltségesebb munkákat a közel 60 kutatóárok, a közel 70 sekélyfúrás (30-50 m-ig) és a több mint húsz mélyfúrás (300-1100 inig) lemélyítés képezte. Egy kutatóakna mélyítésére is sor került (27 m-ig), benne 7 és 11 m hosszú szintes kutató vágattal. A legteljesebb földtani információt a terület déli részén telepített Fr-1004. sz. mélyfúrás szolgáltatta. Ennek vázlatos rétegsora az alábbi: 0-10 m tortonai mészkő 10-60 m bádeni agyag 60^-50 m fi Hites csillámpala, ezen belül 240-320 m-ig gneisz 450-870 m földpátos csillámpala 460-540 m-ig apatitos lencsebetelepülések uránnal 450 m-nél és 560 m-nél szulfidércesedés 870-1100 m amfibolpala-összlet. A létesítményekkel feltárt kőzetek, kőzetváltozások, ércek ásvány-kőzettani, ércmikroszkópiai feldolgozását Fazekas Via és Vincze János geológusok végezték el. A célfeladatok megoldása mellett olyan eredmények is születtek, melyek segítségével sikerült megrajzolni a palaszigetet felépítő kőzetek teljes vertikumát, sorrendiségét. A metamorf rög helyzetét is lehetséges volt tisztázni, illetve beilleszteni az alpi együttesek sorába (a Wechsel-sorozat tagjaként). A Magyar Geológiai Szolgálat Kutatási Jelentések Nyilvántartási Adatbázisában hozzáférhető anyagok: Barabás Andor & Kósa László (1972): Javaslat rézérc kutatásra. Barabás Andor & Kósa László (1972): Javaslat ritkaföldfém kutatásra. Elsholtz László, Kósa László & Lengyel Sándor (1961): Összefoglaló jelentés a Soproni-hegységben 1959-60-ban végzett hasadóanyag kutatásról. Fazekas Via & Kósa László (1972): Ritkaföldfém ásványosodás a Soproni-hegység kristályos paláiban.
