Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon

III. táblázat: A 7. ábra mintáinak lézer-mikroszínkép adatai (Puskás Z., Gálné Sólymos K. & Nagy Béláné, 1988). A minták számozása azonos a vizsgált minták eredeti sorszámával. Sorszám Főelemek > 10% Mellékelemek >1% Nyomelemek > 100 ppm Rnmhns rendszerű szemcsék 4/a. Fe, Ti, Si, Ca, Al Be, Cu, Mn, Mg, Zn, U, V, Th, Ni, Y 8. Fe, Si AI Be, Mg, Mn, Ti 21. Fe, Si AI Be, Mg Hexap^nálk renrk7e.ríí szemcse 16. Fe, Al, Ti, Si Ca As, Be, Mg, Mn, Ni, Pb, Y, Cr, Zn Szahalyns rendszerű szemcsék 7. Fe, Al, Si Ti Be, Ce, Mg, Mn, U, Th, Y 17/a. Fe, Ti, Ca, Al, Si — Be, Mn, Zn, Mg, As Táhlás kifeilndésű szemcsék 24/a. Fe, Ti, Ca, Al, Si — U, Co, Be, Cu, Mg, Mn, Y 22/a. Fe, Si, Ca AI, Ba, Mn Cr, Co, Cu, Mg, Ti Szemr.sehalmaz 31. Fe, Mn, Al, Si Ca Ce, Cu, Ti, Y, Zn, Mg, Th f./ Az 1965. évi légi geofizikai kutatásnál említett légi mágneses anomália hatója alkáli gránitosszienites eredetű, kontakt hatásokat mutató és megismert jelenlegi állapotában bázikus (III. táblázat) mélységi kőzet, a Nagykovácsi Biotitit. Ezt a kőzetet már az 1957-1958. évi fúrások feltárták. Az a szokatlan helyzet állt elő, hogy a ható előbb vált ismertté, mint a közvetlenül ráutaló mágneses anomália. Ez tény még az 1959. év februárjában végzett első terepi mágneses mérésekre (Zsillé Antal, ELGI) is igaz, amelyeket közvetlenül az indokolt, hogy a biotitit lepusztult anyaga a (pleisztocén) lejtőtörmelékben is megjelent. A kőzet két mintájának (4. sz. fúrás, 89,0-91,8 m és 119,4-120,0) első (1958) vizsgálatát a Földtani Intézetben (MÁFI) Mihályi Pálné végezte. Megállapítása szerint a nagyobb mélységből származó minta ásványai épek, üdék. A másik minta szemcséi rosszabb megtartásúak voltak. A kőzet összetételében uralkodó a biotit (33-40%). Egyéb ásványok, megközelítően gyakoriság szerinti sorrendben: karbonát, turmalin (fehér), klorit, andaluzit, korund, amfibol, zoisit, epidot, ensztatit. A könnyű frakciót sok halmazpolarizációs szemcse, kvarc, ortoklász, szanidin, muszkovit, valamint Ti-ásványként sok leukoxén képviseli. A minták DTA-vizsgálata (1958, Földváriné Vogl Mária, MÁFI) montmorillonitot, kaolinitet és kalcitot mutatott ki. A mintákban kötőanyagként kalcit és Si0

2 szerepelt. A kőzet további részletes mikroszkópos kőzettani vizsgálatát a MÉV Ásvány-Kőzettani Laboratóriumában Fazekas Via végezte (1970). Megállapítása szerint a fő kőzetalkotó ásvány a biotit-flogopit (40-50%), amelyre jellemző, hogy finoman rostos, megnyúlt lencse alakú karbonátásvány-kiválásokat tartalmaz. A 2 mm-t is elérő szemcsékből készült dúsítmány F-tartalma 1,4% volt. A másik fő kőzetalkotónak (5%) a monoklin piroxen (diopszid-hedenbergit vagy diopszid-augit) tekinthető. Szemcseméretük 1,0-0,5 mm. A kristályok egy része lebontott. A változatos formában megjelenő karbonátásványok (10%) között uralkodó a jól kristályosodott, Mg-ban gazdag dolomit. Az adott kőzetösszetételben jelentős az agyagásványok mennyisége (30%), mintegy kötőanyagként helyezkednek el. Gyakoriak az agyagásvány pszeudómorfózák piroxen és gránát után. Mellékelegyrészként apatit (1-2%, szemcseméret 0,2-2,0 mm, magas képződési hőmérsékletre utaló formákban), gránát (1%, szemcseméret 0,05-0,1 mm). Az optikai adatok gránáttípusu Ca-Al-