Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon

Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből XIII. Érckutatások Magyarországon a 20. században, 2002, 103-121. oldal A tórium földtani kutatása Magyarországon WÉBER Béla 7633 Pécs, Esztergár L. u. 9/a. Bevezetés Magyarországon a tórium ipari keretben végzett földtani kutatásának kezdete 1956. A hazai foírások feltárására is erőteljesen ható uránigény a kutatások kiterjesztésére ösztönzött. Az első fokozatként szolgáló légi radiometriai technika a földfelszínről származó sugárzás változásait észlelte, de nem tett minőségi különbséget a természetes radioaktív sugárforrások között. A kutatás elemi szabályai azonban előírták az anomáliák terepi azonosítását, ellenőrzését, a természetes eredetű ható(k) anyagának laboratóriumi elemzését és célszerű mélységű feltárását, földtani és térbeli dimenziókban egyaránt. így váltak ismertté Magyarország legnagyobb tórium-anomáliái és ércindikációi a Budai-hegységben. A radiometriai észlelési technika gyors fejlődése következtében a későbbi (1965-1968, 1986) légi és terepi gammaspektrometriai észlelésekkel már hazánkban is lehetővé vált az anomáliák hatóinak minőségi elkülönítése: U, Th, K és összetett (U-Th, U-K, Th-K) forrásokra. Az új kutatási technika az egyes anomáliák hatóinak minőségi megkülönböztetésén túl - lehetőséget nyújtott a felsorolt elemek felszíni eloszlásának vizsgálatára is, nagy területeken azonos fizikai paraméterekkel. így keletkeztek azok a térképek (M = 1:10000 - M = 1:50000), amelyek ma Magyarország jelentős területeinek U, Th, és K geokémiai térképeiként egyenrangúak bármely más (M = 1:25000, M = 1:50000 méretarányú), a felszíni viszonyokat ábrázoló földtani dokumentációval. A légi gammaspektrometriával felmért területeken a minőségi és mennyiségi különbségek együttes ismerete lehetővé tette korrelációk vizsgálatát is. A hazai tórium-kutatások esetében jelentősége volt a légi gammaspektrometriai észleléssel szinkronban végzet mágneses (T) méréseknek. A kutatóhelyen (Mecseki Ércbányászati Vállalat, MÉV és jogelődei) a legfőbb kutatási igény mindig az uránkutatás feladataiként fogalmazódott meg (1963-tól a ritkaelemek és nyomelemek vizsgálata is előírás volt). Ezért nyilvánvaló, hogy Magyarországon a tórium eddigi ipari hátterű földtani kutatása sem időben, sem a költségviselés tekintetében nem választható el az uránkutatástól. A kutatás alapvető módszerei azonosak. Előzmények a 19. században A tórium elem (Th) felfedezése ahhoz a páratlan értékű megismerési folyamathoz tartozik, amely a 18. század második és a 19. század első felében 41 új elem felfedezését eredményezte. A folyamat elválaszthatatlan részét képezik az (elsősorban Svédországban kifejlődött) ásványelemzések. A tóriumot 1828-ban oxidja alakjában Jöns Jakob Berzelius (1779-1848, Vafersunda, Svédország) fedezte fel, egy Norvégiából származó ásvány vizsgálata során. Az új elemet Thorról, a vihar istenéről nevezte el. A tórium először (1857) Watt (?) táblázatában jelenik meg (Dictionary of Chemistry, 3. k. p. 975; vö. Phil. Mag., 13, 480. Forrás: Römpp Kémiai Kislexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1973). Ezt követően W. Odling periódusos táblázatában (1865) és A. R. Newland rendszerében (1865) szerepel. Kimaradt azonban L. Meyer táblázatából (1869. december) és D. I. Mengyelejev 1869. II. 17- én kelt (és III. 1-én bemutatott) periódusos rendszerében sincs feltüntetve. Mengyelejev és Meyer 1869. évi táblázatában szereplő legnagyobb atomsúlyú elem a Bi. Mengyelejev, rendszerének egyik korai változatában azonban a Th helyét is jelölte, a IV. oszlopban a 8. sor alatt, 231 atomsúllyal (1. ábra).