Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kiss János: Visszaemlékezések a szabadbattyáni, velencei-hegységi, mátrai és mecseki érckutatásokra

Egerbakta-Szarvaskő környékét 2 nap alatt, miközben az éjjelt a „forgalmi-bánya" padlásán töltöttük. Visszafelé ugyanez az útvonal 10-15 kg. wehrlittel a hátamon. Ne gondoljon senki semmiféle „borzalomra", ezek olyan természetes dolgok voltak, miközben Földvári csak mesélt, mutogatott. Egerbakta határában volt egy mocsárszerű kacsaúsztató, melyből állandóan bugyogott fel valami. Kék lánggal fel-felvillant, ha gyufával meggyújtottuk. Metán volt. Hasonlót tapasztaltunk Mátraderecske amerikát megjárt „suszter" tornácán, aki a kert végén lévő tocsogóba mélyített vascső segítségével „sparheidig" vezette, éjjel-nappal égette az ingyenes energiahordozót. Többször megtettük az utat Recsk és Bükkszék között, volt amikor hajnali órákban érkeztünk viszsza. Bükkszéken már működött egy kisebb termálfürdő, előtte egy 10-15 m-es aknából kihajtott vágat, minek faláról állandóan csepegett az olaj, naponta hordónyi mennyiséget lehetett összekanalazni („fedémesi" kőolaj kutatás). Hasonlót lehetett tapasztalni - úgy rémlik - a VIII. tömzs területén is, ahol voltak évek, több hordónyi olajat gyűjtöttek össze hetente. A háborút követően azzal indultak a Földvári vezette kutatások, hogy a rekonstrukción átesett ércdúsítóhoz kevés volt az érc (gomb-kabát szabály), ezt kellett a geológiának biztosítania! A recski ércdúsítmány csekélyke részét a tétényi kénsavgyár hasznosította, nagy részét a freibergi kohó bérkohászati alapon dolgozta fel, aranyat, fémrezet, de volt idő, amikor némi platinafémet (Pt-Pd) is visszaszolgáltatott. Tudni érdemes, hogy a háború kitörése előtt Jelentős" flotátum halmozódott fel, melynek elemi összetevőit és értékét a német kohászat nagyon jól ismerte, de politikai okokból nem juthatott hozzá! Állítólag egy svéd cég vásárolta fel a dúsítmányt, majd továbbította a németeknek, akiket elsősorban a robbanásszerű fejlődésnek indult félvezető-technikában szereplő germánium érdekelte kinyerhető „fő elemként". A recski tartózkodásunk idején a vezető főmérnök Pollner Jenő, beosztottja Gagyi-Pálffy András és rövid ideig Kun Béla volt. A recski kapcsolatom második periódusa a velencei-hegységi tevékenységemet követő évekre esik, melynek kitűzött célja a Kisvarsányi Géza vezette recski bányászat és környékének (Damó, Parádsasvár-Nagylipót) reambulációs munkálatai voltak. Lényegében ezek a munkálatok alapozták meg a későbbi évek nagy volumenű kutatásait, napjaink nehezen értékelhető és értékesíthető problémakörét! Szerteágazó volt a munkamegosztás Kisvarsányi G. és csekélységem között. Kisvarsányi elsősorban a bányára, a bányaarchívum tanulmányozására, az egykori bányavágat-szelvények értékelésére, a lemüvelt „tömzskamrák" és vágatok térképezésére koncentrált. A magam feladata volt - kezdetben - a korábbi években mélyített fúrások anyagának újraértékelése-átértékelése. (Ezekben Bognár Éva, Hernyák Gábor, Zelenka Tibor geológushallgatók és mások segédkeztek). A terepi munka a Báj-patak, a Darnó-hegy, később Nagylipót, Nagylápafő, Névtelenbérc, Aranybányafolyás területeire koncentrálódott. A „hidrometallometriás-ditizonos" módszert a Darnó területén alkalmaztuk először. Nagyobb és látványosabb eredmények a Nyugat-Mátra területén jelentkeztek azokon a helyeken, melyeket id. Noszky J. monográfiája Gyöngyösoroszi területére emlékeztető, „hidrotermálisán átalakult", bontott „kőzet-területnek" minősített. A módszer érzékenységét (és tapasztalatlanságunkat) jelezte, hogy a Rudolf-tanya alatt húzódó Csevice-patak mentén a legkirívóbb anomáliákat addig a pontig tapasztaltuk, ahol - feltehetően sok éven át - két rozsdás vödör fölött csörgedezett a patak vize! A következő évben - tőlünk függetlenül - Stegena Lajos és stábja (Gedeon Arzén, Kálmán Alajos) a Mátra egész területére kiterjesztették e „divatbakerült", ismeretlen területeken valójában sikeresen alkalmazható kutatási módszert. A Darnó-hegy műszeres térképezése számos újszerűséget eredményezett, ezekről a Földtani Közlönyben értesülhetünk. Egyik ilyen, a kalkopirit-fakóérc és átalakulási termékein kívül a Galambostanya környéki ősmaradvány-dús, kalciteres, fekete bitumenes mészkő rétegtani helyzetének tisztázása (Mizzia fajok, foraminiferák diagnosztikája Majzon L. segítségével), a diabázfelszín laterit-anyagában található kovás fatörzsmaradványok és kromit-kristályok. Teljesen más kovás fatörzsmaradványok a Dalia-puszta környék „riolittufa" területén! Megemlíthető még az ún. Kétágú-völgy „pillow-lávába gyűrt, liász- küllemű" mészkőzárványai, a diabáz „nikol" tisztaságú, romboéderes elválású kalcittelérei. (A darnó-hegyi térképezések egyik júliusi kánikulai délutánján 14-15 óra között a teljes napfogyatkozás a siroki Nagyvárhegy oldalán ért. Sötétség borult a tájra, a denevérek röpködtek, baglyok huhogtak, a kakasok hangosan túllicitálták egymást a siroki házak udvarán.) A Báj-patak termésréz-kutatóaknája szögesdróttal határolt katonai területre esett, egykori hányójáról sikerült egy jókora „termésréz-fóliát" tartalmazó mintát megmenteni. Itt említhető, hogy a Báj-