Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

BEVEZETÉS - A bányászat kezdetei

BEVEZETÉS A földtörténeti harmadkor végén keletkezett Avas-Gutin-Cibles vulkánikus hegylánc (a történelmi Szatmár és Szolnok-Doboka vármegyében) altalaja ásványkincsekben gazdag terület. A vulkáni erupció lehűlése során kialakult közetek között megkövesült erek és tömzsök aranyat, ezüstöt, ólmot, rezet, vasat és még számos egyéb fémet rejtenek magukban. A felszínhez közel eső érckibúvások és rétegek kitermelését ezen a tájon az itt élő emberek már minden bizonnyal a bronzkorban megkezdték. A bányászat kezdetei A Lápos folyó forrásvidékén megtelepedett bronzkori emberi közösség időszámításunk előtti 1300-1100-as években az anyagi és szellemi civilizáció magas fokára jutott. A régészeti kutatások által feltárt „felsőszőcsi" és „románláposi műveltség" névvel jelzett leletek gazdagságát és fejlettségét éppen a környékén bányászott és feldolgozott érceknek köszönhette.(l) Az Avas hegység északnyugati és déli lejtőitől egészen a Cibles alján található Erzsébetbányáig (Bäiut) és Rákosfalváig (Poiana Botizii) lépten-nyomon régi bányabeomlások nyomaira, Nagytárna, Turc, Láposbánya és főként Nagybánya határában régi, ékkel és kalapáccsal fejtett, helyenként többszáz vagy ezer méter hosszú tárókra vagy egykori zúzdák nyomaira és kohók salakmaradványaira bukkanunk. Ezek a leletek összességükben is igazolni látszanak azt a több mint száz éve megfogalmazott feltevést, hogy ezen a vidéken, a nemesfémbányászat és a vele összefüggő fémkohászat, a bronzkortól kezdve napjainkig szinte megszakítás nélküli tevékenység volt.(2) Ennek a feltételezésnek a megfogalmazói kivétel nélkül geológusok vagy bányászati szakemberek voltak. A régészeti leletek és a föld mélyén talált régi vájatok kormeghatározását nem a legalaposabb tudományossággal határozták meg. Erdély római-kori bányászatának témaköréből doktorált V. Wollmannal egyetértve(3) mi is valljuk, hogy a bányászat és kohászat történetével kapcsolatos anyagi bizonyítékok kormeghatározásánál nagyon körültekintőknek kell lennünk. Valószínűnek véljük, hogy a már fennebb körülhatárolt földrajzi térségben időnként és helyenként Dacia római uralom alatti időszakában (Kr.u. 106-271) is bányásztak. Tudjuk azonban, hogy térségünkben a római limes a Gutin és Cibles-alji mai bányavidéktől átlagosan 70-100 kilométerre délnyugatabbra vonult. Ez a körülmény pedig eleve kizárja annak lehetőségét, hogy a mai Nagybánya környékén valaha is rómaiak bányásztak volna, mint ahogy azt a 19. század végén többen is hirdették. Egyes román történészek ezeket a véleményeket bizonyított állításokként kezelték. Sőt, teljesen légből kapott „adatokra" és szerzőkre hivatkozva még azt is állították, hogy a vidéken római pénzverde működött.(4)