Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
A NAGYBÁNYAI PÉNZVERÉS 1700-IG - A nagybányai pénzverdében készült pénznemekről
bocsájtottak ki. Ez a tény is bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy Nagybányán a 16. század közepén hozzáértő vasmetszők dolgoztak a pénzverdében, akik a pénzverés technikáját jól ismerték. 1567 és 1581 között a nagybányai pénzverés szünetelt. Az itt beváltott nemesfémet Körmöcbányán és Kassán dolgozták fel. Az oda szállított nemesfém tisztaságának a megállapítására a Nagybánya környéki magánbányák megbízottjainak jelenlétében került sor. Az itteni pénzverés újjászervezését Felician Herberstein készítette elő, aki a körmöcbányai mintára és tisztaság alapján 10 forintosokat és 10 tallérosokat veretett. Később azonban a Báthori Zsigmond idején bekövetkezett általános pénzromlás adta lehetőségeket kihasználva, fiai ezüstből alacsonyabb pénzlábú érmeket is verettek. 1600-ban az ő megbízására készült el a Nagybányáról egyedül ismeretes emlékérem, amelyet Mihály Vajda havasalföldi fejedelem tiszteletére verettek. Egyébként a Herberstein örökösök nevéhez fűződnek a Nagybányán első alkalommal vert rézpénzek, a szakkifejezés szerinti „bányászbárcák" elkészítése is, amellyel alkalmazottaiknak fizettek és amelyekkel csak az általuk felállított üzletekben lehetett vásárolni.(113) A fennebb jelzett időszak váltópénz válsága a 16. század végi 17. század eleji 15 éves háború idején tovább mélyült, s ez a nagybányai véretekre is kihatással volt. A rossz és éremtanilag is jellegtelen pénzveretek sokaságából csupán az 1605-ben készült Bocskai István által Nagybányán nyomott másfél talléros értékű ezüstérem emelkedik ki, mely mind tisztaságával, mind pedig művészi megformáltságával a Bethlen Gábor előtti, már a fejlett reneszánsz pénzverés legszebb darabja. A 17. század elejétől a nagybányai pénzverdéi jelzet véglegesen N.B. (Nagybánya) signálban állapodik meg. A művészileg is nagyon szépen megmunkált érmek közül Bethlen Gábor 1622-es tízszeres- és az 1629-es aranyforintját valamint az 1627-es és 1628-as tallérjait kell kiemelnünk. Többségük már az 1626-ban bevezetett és Bethlen Gábor utolsó pénzreformja néven is ismeretes periódusra esnek, amikor a fejedelemség területén csupán Kassán és Nagybányán vertek pénzt. A fennebb felsorolt aranyforintjai, de ezüst tallérjai is művészi megformáltságuk és a rajtuk látható portrék élethű ábrázolásán keresztül az erdélyi reneszánsz éremművészet csúcsát jelképezik.(l 14) Közbevetőleg, egy a numizmatika által kevésbé tárgyalt jelenségről is szólnunk kell. 1620 és 1621-ben Nagybánya városa, Bethlen Gábortól, majd 1630-1636 között ennek öccsétől, Bethlen Istvántól bérelte a nagybányai pénzverdét és a hozzátartozó bányajavakat. A pénzverdében 1620 és 1621 között aranyforintot és 5 latos ezüst garast nyomtak. Adataink szerint 1630 és 1636 között 23 karátos és 6 grenes aranyforintokat, 14 latos tallérokat és 5 latos garasokat vertek Nagybányán. Annak ellenére, hogy a valóságban ezekben az években Nagybánya és a pénzverdéjéhez tartozó bányavidék az erdélyi fejedelemséghez tartozott, ezekkel a véretekkel a numizmatika nem számol.(115) Annál inkább nyilvántartja, hogy 1640 után I. Rákóczi György a kolozsvári pénzverdéjét felszámolja és pénzverést csupán Nagybányán és Gyulafehérváron folytatott. (Ez utóbbi beindításánál és időnkénti javításánál nagybányai szakemberek is dolgoztak.) A nagybányai pénzverde, fia és utódja idején is a fejedelemség legfőbb
