Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
A NAGYBÁNYAI PÉNZVERÉS 1700-IG - A nagybányai pénzverdében készült pénznemekről
A választómester a tiszta nemesfémet lemérte és az átadott aranyról és ezüstről mind ő, mind pedig az öntőmester pontos kimutatást készített. A nemesfémhez hozzáadták a ligát, (azaz ezüstöt), majd az egészet újraolvasztották.Nagybányán a pénzverőházban is az arany és az ezüst olvasztására külön-külön olvasztó létezett. A megolvadt arany és ezüst az előírt márka súlyú „lamina öntő" formákba került (itt is mindenik külön-külön formába). A lapokat ezután kalapáccsal lemezzé formálták, majd metélő ollóval, a hozzájáró eszközök felhasználásával, „platomokat" vágtak. Mindenféle pénznemnek meg volt a maga „eszköze és mértéke". A lapocskák innen a pénzverőhöz kerültek, aki segédével együtt, a már fennebb leírt módszerek egyikével, elkészítette a kívánt pénzérmet. Az aprópénz, főleg a hozzáadott nagymennyiségű ligától, sötét színű volt, ezért a pénzverőtől a 9s fejérítobe" került, de az aranyforint vagy az ezüsttallér is, további tisztításra szorult. Az érmeket ezután szárítóba tették és csupán a kellőképpen megszáradt pénzt adták át a beváltóhivatalnak. Közben minden munkafázis után pontosan mérlegeltek, külön feltüntetve az illető müveletek alatti apadást és az esetleges maradékot, amivel a végén pontosan elszámoltak. Ujabb mennyiségű nemesfém a választóházba csak azután került, amikor a korábban feldolgozott mennyiség pontos számadása elkészültél08) A nagybányai pénzverdében készült pénznemekről A magyar középkori pénzverés történetének a szakirodalmát áttanulmányozva az eddigiekkel ellentétben bizonyosra vehető, hogy a nagybányai pénzverdében már Nagy Lajos uralkodása alatt vertek pénzérméket. Ettől kezdve Mária királynő majd pedig Zsigmond uralkodásának az éveiben a nagybányai pénzverés folyamatosnak látszik.(109) Erre utalnak az 1358-1437 közötti években vert dénárok és aranyforintok (Goldgulden), amelyeknek a hátlapján a nagybányai (Neustadt) „n" verdejegy világosan fellelhető. Nagy Lajos királyunk 1358-1371 közötti években vert dénárainak az előlapján az Anjou-címer mellett három liliomszál, míg a hátlapon álló király portréja alabárddal és országalmával látható, valamint az ,,n" verdejegy. Zsigmond 1387-1437 közötti években vert aranyforintjainak az előlapján pedig négy részű címer oroszlánnal, míg a hátlapon álló király portréja látható, kétoldalt pedig az „n" valamint két keresztbe tett bányászcsákány jelenik meg először verdejegyként a nagybányai érméken.(110) Huszár Lajos a magyar pénzverés történetével foglalkozó kiváló munkájában (Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute) azon a véleményen van, hogy az F-A valamint M-M verdejeggyel jelzett pénzérmék Felsőbánya (Medius Möns) nevét rejtik magukon. Feltehető tehát, hogy Károly Róbert majd pedig Nagy Lajos uralkodása alatt, az 1337-135l-es években már vertek ezüstgarasokat (Groschen) a bányavidékénél 11) Mátyás király idején Nagybányán aranyból forintot vertek, ezüstből pedig dénár, obulus és garas készült. Az itt vert pénzeken a hátlapon látható „n" betűt egyesek a „Nagybánya" helynév kezdőbetűjével azonosítják. Véleményünk szerint azonban ebben az időben még a német Neustadt elnevezésből kölcsönzi a jelet, mert a helység
