Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
A NAGYBÁNYAI PÉNZVERÉS 1700-IG - A pénzverés alapanyaga
pedig a ciános oldást nem ismerték. Nagybányán ebben az időben még a higannyal történő amalgamációs eljárás is ismeretlen volt. A NAGYBÁNYAI PÉNZVERÉS 1700-IG A nagybányai pénzverdére vonatkozó legrégibb okmány 1411-ben datálódott. Lazarevics szerb deszpota a nagybányai és felsőbányai bányajavakkal egyidőben az itteni pénzverdét is cserébe kapta Zsigmond királytól. A szerb deszpoták idején a pénzverde biztosan működött: Zsigmond királynak egy 1433. július 27-én Pozsony város bírájához címzett rendelkezése is ezt tanúsítja, de ennek jelentősége csupán a Hunyadiak alatt emelkedett országossá. I. Mátyás király uralkodásának kezdetén Magyarországon Budán, Kassán, Körmöcbányán, Nagybányán és Nagyszebenben folyt pénzverés, de 1472 után gyakorlatilag az első kettő beszüntette müködését.(102) Annak érdekében, hogy a nagybányai pénzverés jelentőségét fölmérhessük, szükségesnek véljük, hogy előbb a pénzverésről általában is szót ejtsünk. A pénzverés alapanyaga Már a bányászatról szóló fejezetünkben jeleztük, hogy Károly Róbert által bevezetett pénzreform idejétől kezdve Magyarországon pénzverésre az ezüst mellett aranyat is használtak. A firenzei fiorino d oro mintájára készült magyar aranyforint 23 3/4 karátos (másként 23 karátos 9 gren) tisztaságú, súlyra pedig 1/69 márkát nyomott. Ismerve, hogy a tiszta arany 24 karátos és egy budai márka súlya a ma használatos mértékegységre átszámítva 245,537 grammnak felel meg, azt is elmondhatjuk, hogy egy magyar forint 3,55 gramm súlyú és felkerekítve 990 ezreléknyi tiszta vertaranynak felelt meg. Ehhez 10 ezreléknyi szaknyelven ligának nevezett pótlék járult, melynek 2/3-ad része ezüst, a többi vörösréz volt.(103) Az arany tisztaságát főként ennek színe és keménysége alapján határozták meg. Az anyagvizsgálóknak próbatűk és próbakövek álltak a rendelkezésükre. Ezek használata is gyakorlatot igényelt, mert előfordult, hogy egyazon arany rúd (vagy tömb) két végén végzett próba más-más nyomot hagyott a próbaköven, főként ha az aranynak a próbakőhöz történt dörzsölése más-más erővel történt. Ha ezen „ügyeskedéseknek" az aranynak a be váltóhivatalban történt átvételekor volt is eredménye (mert a kevésbé tisztának nyilvánított aranyért a volt tulajdonos kevesebb aranyforintot kapott vissza), a
