Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

ÉRCFELDOLGOZÁS, ZÚZDÁK, KOHÓK, VÁLASZTÓK ÉS FINOMÍTÓK - Zúzdák és kohók a nagybányai bányamedencében

feldolgozni. Ezt az eljárást, nevezetesen az ólom elsalakítását, a leűzést, már az ókorban ismerték, azt id. Plinius (i.sz. 25-79) leírta az arra használt kemencével együtt. Zúzdák és kohók a nagybányai bányamedencében Az aranynak és ezüstnek a kinyerésére használt zúzdák és kohók, összes eszközeikkel együtt a bányajog tartozékai voltak, ezeket bárki építhetett és működtethetett, amennyiben a bányászáshoz az engedélyt megszerezte. Az aranynak és ezüstnek az elválasztása, tisztítása és feldolgozása azonban, a Károly Róbert által bevezetett nemesfém-monpólium következményeként a pénzverőkamarák kizárólagos jogát képezték. Ennek megfelelően általánosságban elmondható, hogy a vizsgálódásunk tárgyát képező négy évszázad alatt, az általunk ismert kincstári, magán vagy városi közösség tulajdonában lévő bányáknak saját zúzdáik voltak. Az 1553 és 1556-os leltárak alapján csupán Nagybányán 14 zúzdáról tudunk, melyekben vízikerekek által működésbe hozott 206 zúzdanyíl működött. Ezek közül a legnagyobbak a Nagyverem és a Lúdbánya (egyenként 24-24) és a Gépel akna zúzdái voltak. Ez utóbbiban 21 nyíl létezett. Többségük minden kétséget kizáróan az 1530 körüli években Schmaltz által meghonosított új, gazdaságosabb technológia alapján működött. Ugyanezen leltárak két kohóról és a hozzájuk tartozó felszerelésekről tesznek említést. Az egyik Péter deák tulajdonában volt. Ennek két olvasztókemencéje volt, összesen három fúvóval. A másik kohó a kincstáré volt. Ez is két fúvóval működött. A zúzdák és kohók javítására és időnként újjáépítésére a kincstár sokat költött. Csupán 1559-ben besztercei Szűcs Vince kamaraispán emberei erre a célra összesen 832 forintot és 9 dénárt fizettek. Hét évvel később, az erdélyi csapatok által okozott pusztítások idején a zúzdák nagy része és a kohók is tönkrementek. A szatmári váruradalom 1569-ben készült és már idézett urbáriuma szerint a korábban Szentgyörgyi Péter deák tulajdonában lévő zúzda teljesen elpusztult. Viszonylag kevesebb kárt szenvedett a császári kincstár zúzdája, melyet három vízikerék hajtott. Összeírtak még egy elhagyott kohót, melyben három kemence a kincstáré, egy pedig Forinthverő István árváié volt. A korábban Szentgyörgyi Péter deák kohója néven ismert létesítmény szintén elhagyatott, az itt található négy olvasztó közül egy Péter deák mostohafiának, Nagy Simonnak a tulajdonát képezi. 1571-ben mind a négy kemence ez utóbbi nevére szállott. Rövidesen azonban mind a két kohó már a kincstár tulajdonában szerepel. 1573-ban Fei gel Péter és Sallius János, a Szepesi kamarához küldött jelentésükben már azt javasolták, hogy a két tönkrement kohóból leghasznosabb volna egy újat építeni. Az 1569-es urbárium Felsőbánya térségében hat olyan bányatulajdonost nevez meg, akik közül mindannyian egy-egy zúzdával rendelkeztek. Szó van még egy hajdan 19 nyílvassal működő zúzdáról is, de ez az összeírok megállapítása szerint teljesen hasznavehetetlen állapotban van. A jelzett urbárium ugyanakkor három Felsőbánya határában működő kohóról tesz említést.(88)