Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - A felsőbányai magánbányákat a kincstár kaparintja meg

szükséges felszerelések beszerzése céljából csupán Felsőbánya városa közel 28.000 forintnyi összeget volt kénytelen kölcsönözni. Ha figyelembe vesszük, hogy a kölcsön után átlagosan évi 10% kamatot fizettek és hogy egy-egy kölcsön törlesztési ideje átlagosan 4 év volt, csupán a kamatok kifizetésére a város 11.200 forintot fizetett. És még arról az 1.150 forintos összegről nem is szóltunk, amelyet előzőleg a kolozsvári református egyháztól Lisibona Jakab vett fel. Ezt a tartozást 1653-ban a város magára vállalta és cserébe a Borkút és a Céh nevü bányákat szerezte meg. A jelzett félévszázad elejéről legnagyobb hitelezői közé számíthatjuk Erdélyi Istvánt. (Tőle 2.000 forintot kölcsönzött a város), Szamosközi Máté özvegyét sz. Csebi Pogány Erzsébetet (3.000 forint), majd Bethlen Jánost (3.600 forint), a kolozsvári református egyházat (két alkalommal is 3.000-3.000 forintot adott), a székely udvarhelyi református iskolát (3.000 forint), a máramarosszigeti Farczádi Györgyöt (1.600 forint) és a besztercei Reschner Pált (aki előbb 2.000 majd ismét 1.000 forintot kölcsözött).(75) Költségei csökkentése érdekében Felsőbánya városa 1684-ben Giródtótfalu határában egy vasban gazdag pirit bányát nyitott, e mellé vasolvasztót és vashámort épített, a termelt vasból pedig bányaeszközöket, és zúzóvasat készíttetett. Arany és ezüstbányái, de főként a Vant bánya gazdaságos müvelése érdekében több idegen szakembertől is tanácsot kért.(76) E sokrétű erőfeszítés eredményeként az adósságok összege folyamatosan csökkent és a város már kezdte remélni, hogy a bányái műveléséből származó jövedelem végre a közösség érdekeit fogja szolgálni. 1688-ban azonban a Caraffa osztrák generális által a városra vetett 30.106 forintnyi rendkívüli adó minden illúziót szertefoszlatott. A tanácsnak nem volt mit tennie és a bányák terhére próbált pénzt szerezni. Ezt a hatalmas összeget azonban a város nem tudta törleszteni. Utolsó szalmaszálként a Szepesi kamarához fordult segítségül. Ez a segítségadás azonban a város bányáinak a feladásához vezetett.(77) A felsőbányai magánbányákat a kincstár kaparintja meg Jeleztük már, hogy 1664-től kezdődően Nagybánya körzete a császáriak által ellenőrzött övezetbe került. Régi hagyományoknak megfelelően a császári kincstár első lépése most is a vidék gazdasági helyzetének, s mindenekelőtt a nagybányai és felsőbányai bányák és a hozzátartozó javak állapotának a felmérésével kezdődött. Ahogy a leltár elkészült, nemsokára a bányák és a pénzverde ellenőrzés alá vonásával kapcsolatos tervek is megszülettek. Ebben a vonatkozásban Nagybánya közvetlen környezetét elválasztották Felsőbányától és mindkettő részére más-más taktikát dolgoztak ki. Az 1664-es helyzetfelmérést követően a kamara szakértői a Nagybánya körüli volt kincstári bányák újranyitásához szükséges költségek megtérülésében nem nagyon bíztak. Előbb ezért a várost igyekezték rászorítani, hogy saját bányáit vegye művelés alá. 1674-ben a „Kisgépel" müvelését szorgalmazzák. Két évvel később a bányatörvény megszigorító előírásai alapján azzal fenyegetik a várost, hogy parlagon heverő bányáit elveszítheti. A fenyegetésnek azonban nem volt foganatja. Ezért a kamarától utóbb újabb felszólítás érkezik, melyben adókedvezményt és katonabeszállásolás alóli