Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA BÁNYÁSZATA A KURUCKORBAN

TELKIBÁNYA BÁNYÁSZATA A KURUC KORBAN A telkibányai bányászat a 18. század elejétől ismét fellendül, bár volumenében jóval kisebb mértékben, mint a korábbi időkben. E század elején a bányászati tevékenység elsősorban a régi bányák újranyitására, és a kutatásra korlátozódik. Nagyobb arányú termelés csak a század második felében indul, amikor a kincstár újabb beruházásokat végez a Veresvízi bányánál a királyi ércmosó megépítésével. A bányászat újraindítása a Rákóczi szabadságharccal kapcsolatos, de a század elején már kisebb bányászkodás folyt Telkibányán. A Rákóczi vezette függetlenségi háború olyan körülmények között indult, amikor egyre jobban nyilvánvalóvá vált, hogy az ország fejletlen ipara bénítóan hat a gazdasági életre. A fegyvert, lőszert és a katonai felszerelés jó részét külföldről kellett beszerezni, amelyért elsősorban nemesfémekkel és egyéb bányatermékekkel kellett fizetni. A felkelés harci sikere tehát a magyar bányák állapotától és jövedelmétől függött. Az ércbányászat ezekben az időkben még mélyponton volt, elsősorban a fejletlen technológiából következő termelési nehézségek miatt. Zavarok mutatkoztak a bányászathoz szükséges anyagok, olaj, vas, fa beszerzésével kapcsolatban. A bányák fokozatosan elvizesednek, a vízemeléshez, és a szállításhoz szükséges lovakat az emelkedő zabárak miatt nem tudják tartani. A bányamunkásokat régi szokás szerint arannyal és ezüsttel kellett volna fizetni, de ez felemésztette volna a bányák összes jövedelmét, ezért bevezették a rézpénzt, amit a kereskedők nem fogadtak el, és ez forrásává vált a zavargásoknak. Ilyen