Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A MAGYAR NEMESÉRCBÁNYÁSZAT HANYATLÁSA

fótermék a színesérc, a nemesérc csak másodlagosan, kísérő ásványként fordul elő A bányászat gazdaságossága érdekében Selmecbányán számos technikai újdonságot vezetnek be (szivattyú, rudas vízemelő, bányabeli robbantás, bányamérés korszerűsítése), mindezek ellenére az egész Garam-völgyben hanyatlott a bányászat A szatmári és a szepességi bányászat is elveszti gazdasági jelentőségét. Nagyobb fellendülést csak a felsőbányai aranybánya megnyitása jelentette. Különösen a réz iránt növekszik meg az ipar igénye A szintén növekvő vasgyártás lényegesen nem befolyásolja az ország bányászatát, mivel még a nagyobb költséget nem igénylő külfejtésből biztosítható a vasérc (40) A vastermelés központja továbbra is a Gömör-Szepesi ércbányavidék, de jelentős az Erdélyi-érchegység bányavidékeinek termelése is. Keletről és Ázsiából a nemesfém szállítmányok hssan elapadnak, de Amerika felfedezése után az újvilági nemesfém vált az európai szükséglet fö forrásává A középeurópai nemesércbányászat visszaesett annak ellenére, hogy még jelentős volt a magyarországi ezüsttermelés de ez az óceánon túli termelésnek alig 5 százalékát tette ki. Ilyen körülmények között a szegényebb ércvagyonnal rendelkező Telkibánya nem tudja a bányászatát folytatni 1573-ban I. Miksa szabad bányászkodást elősegítő bányarendtartásának előnyeit a bányatulajdonosok már nem élvezhették. Az 1567-ben felállított szepesi kam ira levéltárában Telkibánya bányászatáról már semmi adat sincsen, bár még folyhatott a bányászkodás, mivel az utolsó okirat, amely Telkibányát ebben a században említi, az, amelyben I. Miksa a felső-magyarországi bányavárosok, közöttük Telkibánya erdejében a legeltetést eltiltja Nincs