Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A SZENT KATALIN KÁPOLNA ÉS ISPOTÁLY

Mária kolostorára ruházza át. A község egykori plébánia- ma református templomának egyik falfelirata, amelynek a kora ismeretlen, de 1624-ben jegyezték fel a renoválás során, a „két templomok" felirattal megörökítette az ispotály templom meglétét. Ispotály létesítése egy településen azt jelentette: voltak olyanok is, akik rászorultak erre az intézményre. Míg a falvak lakossága az esetleges belső differenciálódás ellenére is saját maga látta el a szerencsétlenéit, addig a városokban és városi jellegű településeken ez már egy külön intézmény, az ispotály feladata volt. Az ispotályok szegény és elaggott betegei számára nehézségekkel járt volna a plébániatemplom látogatása részben állapotuk miatt, részben pedig a távolság miatt, mivel ezek a város falain kívül, vagy városszéleken feküdtek Ezért vált szükségessé, hogy az ispotályokhoz legalább egy kápolnát építsenek. Az ispotályt az építtetők is úgy tekintették, mint városi lét egyik kritériumát, ugyanis az építkezések engedélyezését a királytól kérő kegyurak hivatkoznak arra a tényre, hogy Telky városban még nincs ispotály, mint más városokban. Az 1367 utan felépült ispotály megtalált maradványai két épületrészből állnak. A kelet-nyugati tájolású, 18 méter hosszú, 11 méter széles templom hajója két boltszakaszos volt. A nyolcszög három oldalával záródó szentély diadalív-pillér nélkül kapcsolódott a hajóhoz. A hajó északi falát, valamint a nyugati záródás alapozását teljesen kibányászták, csak a visszatöltött alapozási árok került elő. A hajó déli falát az itt futó gyalogút pusztította el. A templom északi oldalához kapcsolódik egy 9x8 m