Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI PROTOCOLLUM - A Veresvízi bánya pusztulásának legendája

annyi Özvegy Asszonyt együtt és egyszersmind nem láttam. De az Asszonyok arra vélik vala, hogy azért mondaná a Bányász Úr, hogy az ő Urok a Bányában volnának és ott vélek együtt nem volnának, és így osztán mulatni kezdenek. - Egy kevés idő múlva ismét kezde a Bányász Úr sírni és bánkódni és viszont az előbbi szókat iterálni, hogy soha ennyi Özvegy Asszonyt együtt, egyszerre s mind nem látott volna. Akkor a Bányásznék kezdek ujabban a Bányász Urat kérdezni, hogy ugyan mondaná meg, mitől mondaná őket Özvegynek, és így tovább őket függőben nem hagyván, megjelenté nekiek, hogy urok az a Bánya, mind egyik oda ölte volna. És így minden örömök, vigasságok félbeszakadván, sírván és jajgatván oszlanak el a Bányász Úr házánál. Ez volt egyik és nagyobb oka a Bányák elvesztésének és félben szakadásának Ezt a Bányát mondják lenni a Kánya nevű Hegyben. Azután is hozzá kezdett volt egy Kassai Úr és sok hasznát is vette, és az is elholt volna, és így félben maradt mind az olta. Tompa Mihály régi egyházi vagy levéltári feljegyzések alapján több regét írt. Tokaj-hegyalja féldrágaköveivel kapcsolatos például az 1847-ben megjelent „Vámosujfalusi Jegyző" című verse, amelyet a sátoraljaújhelyi levéltárban található okmány alapján írt. Felesége rokonsága révén Telkibányán többször járt, itt ismerkedhetett meg a bánya pusztulásával kapcsolatos legendával, és ennek alapján írta a „Veres patak" című versét, ami az egyik legszebb népregéje. A vers mottójaként a templom északi belső falán található márványtábla szövegét idézi. Ekkor még folyt a bányászat a Veresvízi bányában, és működött a koncfalvai királyi ércmosó.