Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI BÁNYÁSZAT VIRÁGKORÁNAK UTOLSÓ SZAKASZA

megoldás születik. Korszerűsítik az aknaszállítást váltóvízkerekes felvonók bevezetésével. E század közepén jelenik meg az iránytű alkalmazása a földalatti bányamérésnél. Az ércörlö malmoknál egyre inkább elterjed a vízkerék meghajtás, vízszegény helyeken pedig lójárgánnyal az őrlőmalmok egész sora épül. Maltitz 1507-ben feltalálja a nedves zúzóművet. Ez az igen egyszerű nyilaszúzó berendezés annyira közkedveltté válik, hogy évszázadokon végigkíséri az ércbányászatot, működési elvében szinte változatlanul egészen a 20. század elejéig Telkibányán a Veresvíz-völgyben a Jó-hegy patak medrében, az Osva-völgyben, a Királykútnál a nyilaszúzók egész sora működött. Sikere annak köszönhető, hogy alkalmazható már kevés vízi energiával is. A háromnyilas „parasztzúzók", amelyek kevés anyagi befektetéssel és kis szakértelemmel is felépíthetők, egymás után sorakoztak már a kis jelentőségű aranybányák melletti faluszéleken is. A 16. század közepétől a nyilas-zúzási módszer általánossá vált a felső-magyarországi bányáknál is. E század közepétől indul meg a foncsorozás kezdetleges formája, ami lényeges előrehaladást jelentett a gyengébb fémtartalmú nemesércek dúsításánál. A középkori bányászati technológia első nagy megújhodása olyan kiváló szakembereknek is köszönhető, mint Bethlenfalvi Thurzó János, aki már a 15. század végén számos technikai újdonsággal lepte meg a bányászatot. Thurzó János éles elméje, kitűnő kereskedelmi és technikai képessége új lendületet adott az alsó- és felsőmagyarországi bányászatnak. A felvidéki bányászat fellendítését szolgálta az a tény, hogy Thurzó üzleti kapcsolatba lépett Fugger Jakabbal, a dúsgazdag augsburgi kereskedő-bankárral. E kapcsolatnak igen nagy a jelentősé-