Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

FELSŐ-MAGYARORSZÁGI BÁNYAVÁROSOK SZÖVETSÉGE

tén kialakulnak a bányatelepek, bányavárosok, amelyek jelentőségük szerint rangsorolódtak. Megindul a harc a gazdaságosabban kitermelhető érclelőhelyek megszerzéséért. E körülmények teszik szükségessé a jogrendszerek megalkotását, és az érdekvédelmi képviseletek létrehozását. Az ércek nemesfémtartalma még gazdag, a bányák jó haszonnal termelnek, annak ellenére, hogy a művelés egyre mélyebb szinten folyik, egyre nehezebb műszaki feltételek mellett. Megnövekednek a víztelenítési munkák, bonyolultabb aknaszállító berendezések szükségesek az ércek felhozására. A mélyebb szintről származó nemesércek egyre jobban kötődnek más ásványokhoz, így feldolgozásuk nagyobb szakmai ismereteket és komplikáltabb technológiát igényel. A költségesebb berendezések közös vállalatok, társulások létrehozására kényszerítik a bányákat. A nemesfém beváltásához az egységes minősítő és mérő módszerek kialakítása már elengedhetetlen. Tőkefelhalmozódás jön létre a kisebb bányák bérbevételével, ami a középkori bányászati technológiák első nagy megújhodását alapozza meg. Bethlenfalvi Thurzó János, korának legkiválóbb bányatechnikusa korszakalkotó technikai újdonságokkal járul hozzá a gazdaságosabb érckitermeléshez. A 15. század végén már társpénztárakat hoznak létre rokkant és elaggott bányászok támogatására. Kialakul és önállósodik az ipar első szakmai rétege, a bányászat és kohászat. Ezekben az iparágakban ekkor már nemzetközi méretű szakembervándorlás és áttelepülés jön létre. A német bányászok szívesen jönnek a még jó megélhetést nyújtó kárpát-medencei bányákhoz. A szlovákoknak is érdemes letelepedni a háborúk során elnéptelenedett bá-