Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA A HUSZITA MOZGALOM ALATT

TELKIBÁNYA A HUSZITA MOZGALOM ALATT Telkibánya áldozatává vált a 15. századi uralkodók hatalmi harcainak. Zsigmond, majd Erzsébet királyné szolgálatában álló husziták tevékenységét különösen Abaúj-Torna vármegye szenvedte meg. Ekkor pusztult el a telkibányai vár templomaival együtt, gyakorlatilag megsemmisült a várfalhoz csatlakozó Szent Katalin ispotály, elpusztultak a Telkibánya környéki falvak, Nagygyümölcsös, Koncfalva, Csöcsönc, Rátka, Mindszent. Az akkor még virágzó bányák jövedelme is a husziták kezébe került. A bányaváros nagyobb épületeit lerombolták, s a lakosság a közel 30 évig tartó állandó küzdelemben elszegényedett. Elpusztult a Kárpát-medencében egyedülálló és abban az időben talán a leghosszabb rézcsövü vizvezeték. A huszita mozgalom, mint vallás-reformáló kezdeményezés indul, amikor 1415-ben a konstanzi zsinat határozata alapján Husz Jánost eretnekként elégetik. Ez a mozgalom később a gazdag és pazarló főnemesség és papság ellen irányult, amihez még nacionalista törekvések is társultak. Elsősorban ezzel magyarázható a husziták kegyetlenkedést sem nélkülöző hódító harca. Giskra, a husziták zsoldoskapitánya akkor lépett Zsigmond király szolgálatába, amikor még a husziták mérsékeltebb és szélsőségesebb szárnya egymással ellentétben állt. A husziták akkor Európa egyik legnagyobb, jól szervezett katonai erejével rendelkeztek. Az újjászervezett hadseregüket 20 000 lovas, 52 000 gyalogos és 3 000 hadiszekér képezte. Először 1428-ban lépik át a történelmi Magyarország határát, kimondottan rablási céllal.