Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

VERES PATAK (Tompa Mihály verse)

Midőn a b à n y a ő r kiindult, S imádkozni egy Miatyánkot, A bánya torkánál megállott. Azonban rémület foga el. Észrevévén, hogy nádpálcája, - Mit megtámasztó a torokban Görbülni kezd abroncs módjára. „A bánya száll!" kiálta rögtön, - Es a kiáltás mélyre szállott; „A bánya száll!" kiáltá újra, Hanem hívökre nem talált ott. „Isten nevére esküszöm, hogy A bánya száll! siessetek ki... !" De a kincs\>ágy erős a szívben! Gunyszó felelt, - s nem jött ki senki! S a bérc nagy hirtelen lesülyedt, Földrázó dörgésnek közötte; S a bánya kincsbeteg dulóit Ercomladék alá temette. Mely elragadt testvért, barátot, S bús sírja lön a kedveseknek: A bércet, fájdalom-szavával Nevezte a nép Kányahegyn e k. A veres patak - szól a monda, A gyilkoló sziklák alatt, - Kik háromszázan voltának, A holtak véréből fakadt. S míg az idő betelni nem fog, Mely a szellemnél írva van: Foly a patak, s eret kutatni