Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA HASZNOSÍTHATÓ ÁSVÁNYAI - Malomkő manufaktúra

ként említi a Nagybózsva közelében lévő Fekete-hegyet. A 18. század második felében már folyhatott rendszeres termelés, elsősorban nemesopál céllal. Erre utalnak a ma is fellehető kisebb vágatok és aknák nyomai, de nagyobb arányú bányászat soha nem volt. A bányászat során akkor még nagyobb mennyiségben előforduló mézopál felhasználását és értékesítését is gátolta az a tény, hogy szobahőmérsékleten is könnyen repedezik és elveszti fényét. A 19. század végi és a 20. század eleji szakirodalom még számos helyen úgy említi az opált, hogy bőven és szép darabokban található, de sokáig feledésbe merült, míg Encsy György és Hermann Margit az 1940-es évek végén „újra felfedezi", és ettől kezdve a mai napig az ásványgyűjtők kedvenc, de egyre jobban kimerülő lelőhelye. Malomkő manufaktúra Tok aj-Hegyalján és a környékén 7 malomkőbánya található, amelyek közül a sárospataki volt a leghosszabb életű, az 1970-es években fejezte be a termelést. A telkibányai volt a legrégebbi, ahol a nemesércbányászattal egyidős manufaktúra alakult ki. A Kánya-hegy keleti oldalán található kovásodott riolittufa, kovás homokkő és a breccsás kvarcit alkalmas volt jó minőségű malomkövek készítésére. Nagyobb részüket a bánya a száraz ércőrlö malmokhoz használta, amelyeket elég volt durván megmunkálni és csak a felső, un. járóköveket kifúrni. Ezeknek az átmérője általában 1 m volt, változó, 30-50 cm vastagsággal. Ezek vízkerék meghajtással működtek. A környéken több, jól megmunkált, 40-50 cm átmérőjű, peremes malomkőpár is található, amit itt készítettek és gabona őrlésére használtak kézi meghajtással. Különös