Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)
TELKIBÁNYA UTOLSÓ ARANYÁSÓI
jelentkező színesfém szulfidokról. A mélyebb szinten jelentkező jelentősebb szfalerit-galenit ércesedést bizonyította a kutatások befejezése után lemélyített 1240 m mély szerkezetkutató fúrás. A 10 éves kutatási periódus alatt 5696 m új vágat kihajtására és 2738 m régi vágat kinyitására került sor. Árkolási munkákkal megkutatták a felszín közeli ércesedés viszonyait is. A kutatásokat akkor azzal a megállapítással zárták le, hogy Telkibányán gazdaságos nemesércbányászatra nem lehet számítani A község igen nagy reményekkel készült a kutatás során a bányászat újraindítására. A kevés művelhető mezőgazdasági területtel rendelkező vidéken ez jó megélhetést és fejlődést biztosított volna. Az eredménytelen kutatás befejezése után is reménykedtek, hogy esetleg később újra megindul az érdeklődés Telkibánya ásványai iránt. Különösen a nagymennyiségű perlit lelőhelyek hasznosítása adott reményeket, de ez sem vált valóra. Őrizze meg e könyv az utókor számára azoknak a bányászoknak a nevét, ha hiányosan is, akik ebben az időben, mint Telkibánya „utolsó aranyásói" dolgoztak az érc és kaolin feltárásnál, az okkertermelésnél és valamilyen formában, kapcsolatban voltak e nagy reményekkel induló munkával: (49) Azori Endre Bagonyi András Bányai János Brunszlik Béla Csomó Endre aknász Telkibánya gépkezelő Pányok vájár Telkibánya fogatos ? vájár ?
