Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI NEMESÉRCBÁNYÁK KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETE

Tokaji-hegység É-i részének kutatója, geológusa volt több évtizeden keresztül. Munkásságát és kutatásának eredményeit 1920 és 1955 között számos tanulmányban adja közre. Még magánszemélyek is végeztek érckutatást az első világháború után. Közülük meg kell említeni Román Jánost, aki 1920-2l-ben állami támogatással az András aknát kitisztította és a Mária bányában kutatóvágatot hajtott. Dezső Rezső az 1930-as években a Zsófia és a fehér-hegyi bányákban végzett kutatásokat, melynek földtani eredményeit Rozlozsnik Pál szakvéleményében ismertette. Húsz Zoltán bányamester és útbiztos mint LifTa Aurél segítőtársa járta a hegyeket, de 1936-tól zártkutatmányt jelentett be, és a Hasdát-völgyben tárót hajtott és kisebb kutatóaknákat mélyített saját költségén. Ezek a magánkutatások tőke hiányában eredménytelenek voltak. A második világháború után a nagyarányú iparfejlesztés szükségessé tette, hogy elsősorban a hazai nyersanyagforrásokra támaszkodjon az ország. Ez újabb fellendülést adott az érckutatásnak. Az egyetlen működő, színesfémércet termelő recski bánya élettartamát kutatásokkal sikerült egy negyed évszázaddal meghosszabbítani. A bányában termelt enargitos rézérc kohósítása során évente mintegy 60 kg arany és 500 kg ezüst került kinyerésre. Gyöngyösoroszi környékén 1949-ben kezdődtek a kutatások, és az itt feltárt ólom-cinkérc lelőhelyen 1954ben indult meg a bányászat. A geológiai kutatások a Velencei-hegységben is eredményre vezettek. A gránithoz kötött fluorit és ólomcinkérc lelőhelyen három bánya nyitására került sor.