Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT MÁSODIK VIRÁGKORA A 18-19 SZÁZADBAN - Telkibányai életkörülmények

voltak, érdemes néhányat közülük megemlíteni: Aknász: évi bére 700 forint, lójárandóság két lóra, lakás vagy lakbérjárandóság évi 70 forint, Orvos: évi 300 körmöci forint, és alkalmankénti bér, Kísérő útellátmánya: naponta 30 krajcár, Kísérő hajdú ellátmánya: 40 krajcár, Felvigyázó: 30 krajcár, Kovács: 34 krajcár, Irodai kisegítő: 24 krajcár, Éjjeli őr: 16 krajcár, Fogatos hajtók bére 8 órára: 3 forint 30 krajcár A munkabér költségek értékével kapcsolatban tájékoztatás nyerhető, ha a 18. század végi élelmiszerárakhoz viszonyítjuk, amikor az arányok a mai árakhoz képest igen eltérőek: 1 font (0,55 kg) marhahús 3 krajcár, rozskenyér 3 krajcár, szalonna 12 krajcár, só 3 krajcár 1 icce (0,75 liter) lenolaj 21 krajcár, olíva olaj 30 krajcár, sör 2 krajcár, seprőpálinka 7 krajcár, szilvapálinka 40 krajcár 1 meszely (0,4 liter) köles 42 krajcár, borsó 2 forint 25 krajcár, lencse 2 forint, bor 2 forint. Telkibánya bányászata tehát a 19. század utolsó éveiben fejeződött be. A veresvízi bánya környékén még ma is láthatók az épület romjai, a tárók bejáratai. A vízduzzasztó gát sajnos az utóbbi 10 évben megsemmisült. A Ferdinánd tárónál még megvoltak a lúgzókádak és gépek alapjai, amikor az 1950-ben az újabb kutatások megindultak.