Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT MÁSODIK VIRÁGKORA A 18-19 SZÁZADBAN - A kincstári bányászat

szállítás. 1849-ben újabb fejlesztéseket hajtanak végre, érczúzdák beállítására vizsgálják a Veresvízi-völgy és az Ósvavölgy patakjainak vízhozamát. Szükségessé válik a létszám bővítése is, 23 vájárt és csillést telepítenek át Szomolnokról, és számukra a társpénztárládából a letelepedésre kölcsönt folyósítanak. Feltehetően ezzel az új létszámmal kezdik el a Király-hegyen és környékén a kutatásokat. Erről tanúskodnak a ma is látható árkok és aknák a kvarctelér kibúvások mentén. A legnagyobb reményt a Zsófia táró fejtéseihez fűzik. 1851 elején még a fejlesztés folyik, a jelentések még csillés hiányról panaszkodnak, folyik a létszám bővítése és egy lőportorony építésére készítenek tervet a Veresvízivölgyben. A kincstári vállalkozás létszáma ekkor már meghaladta 200 főt is. A nagyarányú fejlesztések, feltárási és építési munkák nagy költségeit nem fedezik a nemesércek bevételei. Thiery nevezetű aknász a bányák siralmas állapotát és kilátástalanságát írja lejelentésében. A helyzet kivizsgálására 1851 november havában Stark és Schultz császári és királyi bányafelügyelők vizsgálatot végeznek Telkibányán, és a november 31-én kelt jelentésükben igen részletes leírást adnak az ott folyó feltárási munkákról. Javaslatot tesznek a további feltárásokra, lerendezik a vitás munkabéreket. Jelentésükből kitűnik, hogy Thiery Vilmos azért volt borúlátó, mert rendezetlen adóssága miatt havonta 100 forintos állami kötvény megvásárlására kötelezték. A részletes jelentésükben bizonyos létszámcsökkentést is javasolnak, még az üzemvezető lakástakarításának költségeivel, vagy 2 db csuklyáskabát vásárlásának engedélyezésével is foglalkoznak.