Garami Evelin: A rudabányai vasércdúsító-mű története (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 34., Rudabánya, 2005)

I. Az iparrégészet fogalma és feladata

I. Az iparrégészet fogalma és feladata Az iparrégészet meglehetősen újkeletű kifejezés, hiszen az 1950-es években született meg az ipari forradalom hazájában, Nagy-Britanniában. A fogalmat valószínűleg Donald Dudley alkotta meg és Michael Rix 1955-ben megjelent Industrial Archaeology című tanulmánya révén terjedt el. Rix és nyugat-európai társai az iparrégészetet elsősorban az ipari forradalom korából származó technikai emlékek lajstromba vételével és védelmével azonosították, s a kutatások is csak egy-egy gép vagy épület puszta leírására és megőrzésének elősegítésére irányultak. Az 1960-70-es évektől azonban az iparrégészet fogalma, tárgyköre jelentősen kibővült. Kenneth Hudson angol kutató a fogalmat ekkor már így definiálta: „ az elmúlt ipar tárgyi maradványainak szervezett, szakmailag kiemelt kutatása, vagyis az iparrégészet olyan kutatási terület, amely az ipari emlékek feltérképezésével, regisztrálásával és egyes esetekben megőrzésével foglalkozik"? Az 1970-es évek végén, amikor az iparrégészet már figyelemre méltó szervezési, kutatási és publikációs eredményeket ért el, fogalmazta meg Angus Buchanan az idevonatkozó meghatározását. Buchanan lényegében a hudsoni definíciót bővítette ki, azzal a megállapítással, melyet az iparrégészet céljává is tett: „az ipari emlékek jelentőségét a társadalom- és technikatörténettel összefüggésben elhelyezni, illetve e tárgyak révén ismereteinket a gazdasági, társadalmi és műszaki fejlődés terén elmélyíteni"'.

4 Ebben a kibővített definícióban az iparrégészet igénye - tudományos diszciplínává, pontosabban multidiszciplináris tudománnyá válni világosan kifejezésre jutott.

5 Az akadémiai tudományterületek, elsősorban a technika- és gazdaságtörténet kutatói azonban hosszú időn át vitatták és kétségbe vonták az új kutatási terület önálló tudományos voltát. Olyan