Garami Evelin: A rudabányai vasércdúsító-mű története (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 34., Rudabánya, 2005)

I. Az iparrégészet fogalma és feladata

I. Az iparrégészet fogalma és feladata Az iparrégészet meglehetősen újkeletű kifejezés, hiszen az 1950-es években született meg az ipari forradalom hazájában, Nagy-Britanniában. A fogalmat valószínűleg Donald Dudley al­kotta meg és Michael Rix 1955-ben megjelent Industrial Archae­ology című tanulmánya révén terjedt el. Rix és nyugat-európai társai az iparrégészetet elsősorban az ipari forradalom korából származó technikai emlékek lajstromba vételével és védelmével azonosították, s a kutatások is csak egy-egy gép vagy épület pusz­ta leírására és megőrzésének elősegítésére irányultak. Az 1960-70-es évektől azonban az iparrégészet fogalma, tárgyköre jelentősen kibővült. Kenneth Hudson angol kutató a fo­galmat ekkor már így definiálta: „ az elmúlt ipar tárgyi maradvá­nyainak szervezett, szakmailag kiemelt kutatása, vagyis az iparré­gészet olyan kutatási terület, amely az ipari emlékek feltérképezé­sével, regisztrálásával és egyes esetekben megőrzésével foglalko­zik"? Az 1970-es évek végén, amikor az iparrégészet már figyelemre méltó szervezési, kutatási és publikációs eredményeket ért el, fo­galmazta meg Angus Buchanan az idevonatkozó meghatározását. Buchanan lényegében a hudsoni definíciót bővítette ki, azzal a megállapítással, melyet az iparrégészet céljává is tett: „az ipari emlékek jelentőségét a társadalom- és technikatörténettel össze­függésben elhelyezni, illetve e tárgyak révén ismereteinket a gaz­dasági, társadalmi és műszaki fejlődés terén elmélyíteni"'. 4 Ebben a kibővített definícióban az iparrégészet igénye - tudományos diszciplínává, pontosabban multidiszciplináris tudománnyá válni ­világosan kifejezésre jutott. 5 Az akadémiai tudományterületek, elsősorban a technika- és gazdaságtörténet kutatói azonban hosszú időn át vitatták és kétség­be vonták az új kutatási terület önálló tudományos voltát. Olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom