Garami Evelin: A rudabányai vasércdúsító-mű története (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 34., Rudabánya, 2005)

IV. A dúsítómű helyének kijelölése és kivitelezése

Mindezek következtében a mü első lépcsőben kivitelezett pörkölési üzemrészét -1960. május-június havában német szakemberek közreműködésével végrehajtott próbaüzemelés

96 után - csak 1960. december 31-én, a szeparáló-részleget pedig az 1961. tavaszi kísérleti működést követően 1961. december 31-én helyezték üzembe.

97 Az előkészítő-mű alapvetően a korra jellemző, a szovjet modell követésén alapuló, mai szóhasználattal élve ún. szocreál stílusban épült. Az egyes épületeket - a csillebuktatót, illetve a tárolót és a hűtőt kivéve — hagyományos módon kivitelezték, vagyis először kiásták az alapjaikat, az aljzatra szerelőbetont öntöttek, majd erre került rá az általában a talajszintig érő vasbeton alapzat. Az épületek lábazatának anyaga vasbeton vagy nyersbeton, esetleg műkő volt. A létesítmények felszíni része is vasbeton szerkezetből készült. A homlokzatképzésre a nyers téglafalazat volt a jellemző ún. teli hézagolással és kétrétegű szigeteléssel. Az épületeket - az irodaház kivételével - kívülről nem vakolták be. A tetőzet mindenütt lapostető volt, vasbeton szerkezettel, kb. 8 cm-es kőszivacs pallóval, kétrétegű kavicsolt lemezfedéses szigeteléssel, általában mintegy 3 %-os lejtéssel. Az ablakkeretek anyaga acél vagy műkő, az ablakokon kialakított osztott rácsok anyaga idomacél volt, a rácsok között pedig részben billenő vagy kinyitható, részben pedig zárt üveglapokat helyeztek el. Az üzemben fémajtókat szereltek fel. Az épületekben található lépcsők a szabványban előírtaknak megfelelően vasbetonból készültek, általában 3 m-enként, illetve a szintekhez igazodva pihenőkkel ellátva.

98