Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások

Reguly Antal (1819, Zirc - 1858 Buda, nyelvész, néprajzkutató, utazó) fiatalon, 19 éves korában, 1838-ban tett felvidéki gyalogos utazást, melynek során - augusztus 26-án - szintén meglátogatta a Baradlát. Érdekes, hogy azon kevesek közé tartozik, akiknek nem nyerte meg tetszését a barlang, valószínűleg azért, mert csak rövid, sokak által látogatott, s ezért a legkormosabb részét járta be. De a környék népéről sem alakult ki kedvező véleménye: ... Az ut rettenetessen húzódott 's Agtelekig a szántóföldeken ... egy lelket sem találtam, míg szegény sántikáló erős negyedfél óra alatt czélt értem. Lakosai paloczok 's példás durvaságukrul mindég jelessek fognak maradni emlékembe, valami Mithosba lehetne tenni, quasi az Istenek a barlang őrzésére ily félelmes embereket rendeltek volna ide. A korcsmába semmit, még krumplit se kaptam, mivel mint mondták, ők másnak nem főznek. Irósvajat, tejet az egész helységbe nem kaptam, még kenyeret se, utoljára a Rectorhoz is bementem 's mint szegény Deák kértem egy darab kenyeret, felesége szép volt igaz, de a kenyér, mit adott, nem volt megehető, 's az első paraszt-gyereknek, melyet találtam adtam, így 4 db körte volt ebédem, 's a barlang szeme-imnek csemege. A Barlangiul többet vártam 's ezért' magáért Muránybul ide lejönni pláne nem lett volna érdemes. Két fáklással mentem, kik haszonbérbe bírják 's láttam jó nagy földalatti üregeket, kormos, fekete falakat, némely ritka helyen csepegő kő csapokat 's mást semmit. Néha néha akadtunk valami nagyobb kőtömegre, melly hullámos külsejérül majd valami Szent, majd más névvel kereszteltetett. Voltak nagyrendü látogatói, így József Nádor, Revitzky etc. és ezen kettőnek emlékkövénél a legszebb két párthiát találtam. A tántz-teremig voltam - egyébberánt levegője tiszta, a Kalauzoknak 1 húszast adtam. De szebb a barlangot valami rézmetzésen látni, hol a fákláknak kétes világa a mély sötétséggel szép ellentétbe látzik. Aggtelekről három óra alatt ért Szilicére. A Jégbarlang valami földomlás általjöhetett világra, mivel egy mélységbe vagyon, mely minden részrül meredeken kerittetik be, kivévén éjszaknak, honnan a bejárás történik a mélységbe, délnek egy 20 öl magas sziklába vagyon, mely mindazonáltal leírást alig enged, hanem csak látni kell, és érdemesebb megnézésre mint Aggtelek. Petőfi Sándor (1823 - 1849) észak-magyarországi utazása során látogatta meg a barlangot 1845. május 25-én. Uti jegyzetek c. művében erről így számol be: Aggtelekre érvén, vezetőt hivattam; s fáklyákkal ellátva magunkat, elindulánk a barlangba, mellyet Baradlának neveznek ottan, s melly mindjárt a falu mellett van. A kálvinista rector künn ácsorgott a ház előtt; vezetőm meghívására ő is hozzánk szegődött. Bementünk. Oh, ti szűkkeblű emberek, kik mindenben, örökké szabályokat kerestek és állittok, jertek ide és boruljatok térdre a szabálytalanság remeke előtt! S mi a szabály? semmi más, mint a sánta középszerűség mankója.