Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások

Baradlát, melly amazoknak akár nagysága, akár belső formáitatásának sokfélesé­gére nézve nem enged; 's ha amazokban meg elégedést léi a' figyelmes vándor, itt sem kevés bámulással szemlélheti csudás művét a természetnek, melly mintegy elrejtve a' föld meghatalmazott birtokosának szemei elől, a' setét üregek mellyiben új világot hoz elő. Hazánk ezen ritka barlangjának meg látása, 's a természet munkás erejéről va­ló új esméreteknek óhajtása, már régolta czélomba lévén, azt ez esztendő őszi szakaszába néhány barátimmal végre hajtottam. Elkészülvén mindennel, különösen egypár szövétnekkel és sok gyertyákkal, jó kedvvel indultunk a földalatti útra. Utunk jó darabig lejtősen vitt lefelé, úgyhogy utoljára jó magasan látszott hátunk megett a barlang szája, mely osztán csakhamar eltűnt előlünk. Leérvén ezen lejtőről itt mindjárt egyenes földön s nagyobb részint jó úton mehettünk. Érzettük már ezen rövid haladásunk alatt, hogy a levegő sok­kal hívesebb a külsőnél, de a' mellynek mértéklete osztán mindég egyforma mar­adott. Legelső, ami figyelmünket megérdemlette, egy pataknak árka volt, mely mindjárt a barlang kezdetinél, a rajta felállított hidacska által jeleli ki magát. Ebben rendszerint egy tiszta csermely szokott folydogálni, de amely, mivel körül­belül fekvő völgyekről leszivárgó esővíznek köszönheti nagyobb részint eredetét, sokszor kiszárad, mint most is, ekkor osztán csak imitt-amott marad némely jelen­sége a pataknak. Egy szűk öblű üregben egy felette nagy kiterjedésű s lapos kőda­rab ajánlotta magát szemeinknek, melyet a vezető szavai szerint ország táblájának neveznek. Kormos foltokkal borított lapja tele van írva nevekkel. - Ezen túl már imitt-amott láttuk a csepegő követ apró csapokkal ritkásan lecsüggni, s odébb­odébb mindég több mennyiségben s nagyobb formában. Egy magasabb üregben pedig már különös munkájára is akadtunk a csepegőknek, melyet a rajta szembe­tűnő különb-különbféle gothusi figurákat ábrázoló kristályokról zsidó oltárnak neveztek el a lakosok. Ilyennemű szép munkáira a természetnek ezennel számo­sakra akadtunk. - Úgy tetszett azonban, mintha már itt minden élet megszűnt volna. Halálos csend és setétség uralkodott mindenütt. Csak a tartós életű béka jelentette néha magát szökdellése által az üregnek nyirkos gödreiben. Mennél tovább haladtunk elébb, annál szebb alakokban öltözve lépett szeme­ink eleibe a csepegő kő. Az üregek boltjai már itten-ottan sűrűen voltak ellepve kőcsapokkal. Oldalt s előttünk szebbnél szebb munkái állottak a természetnek, mellyek közül nem tudta az ember, melyikre függessze inkább szemeit. Az üregek alja néhol kődarabokkal hintett, másutt egészlen csepegő kőből formált, mint az úgynevezett virágoskertben, hol puszpángallékat ábrázoló csavargós falacskákat láthatni. Legtöbbnyire pedig nyirkos, néha sárga, több helyeken fekete földdel van befedve, éspedig néhol oly egyenlően, hogy kivált az úgynevezett nagy szálá­ba széltibe lehet rajta táncolni is, melyet fáklyák világánál több ízben cseleksze­nek, amint mondják, az aggteleki ifjak, sőt a nagyobb számmal összegyűlt látoga­tók vidám serege is, kik még ezen felül ágyú- s puskalövésekkel is szokták mago­kat mulattatni, mely itt iszonyú nagy hangjával megreszketteti a barlang boltjait. Jó távol behatottunk már a barlangba, midőn egyszerre egy nagy hegy állotta utunkat, mely egymásra halmozott óriási nagy kövekből állott, s melyen keresztül ment azelőtt az út. Hallván a vezetőtől, ki ezt Mória-hegynek mondotta, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom