Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
8. Az eredetre vonatkozó történeti bizonyítékok
Hogy továbbá Dobsinán az első telepesek olyan nyj.-t beszéltek, mint a gr. nyj., amelyben a szóvégi -er> a-vá vokalizálódik, (d. fötr, motr, gr. föta, mota „Vater, Mutter") azt szintén a dűlőnevek igazolják. Egy kis erdőnek a neve Faraspesl „Pfarrersbüschel", amelyben a szóvégi -er -a-ként jelentkezik, holott a mai nyj.ban Dobsinán így mondják a pap nevét: farar, tfar&r. Mivel pedig valószínű, hogy a dűlőnevek a régibbek, amelyeket a későbbi telepesréteg vett át az előzőktől, az pedig alfrank és flandriai jellegre enged következtetni, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az első telepeseknek valami közük lehetett a régi oklevelekben és tort. feljegyzésekben említett „flandrense.s"-ekhez. A flandriai és vallon eredetről szóló köztudat igen régi időkre nyúlik vissza. Ismerjük azokat a régi okleveleket, amelyek a „flandrenses" és a „latinus" (vallon) telepesekről szólnak. 140 Régebbi történetíróink is sokszor említik a flandriai eredetet. így Engel, Joh. Christ, 150 megemlíti azt a lüttichi krónikát, 151 amely előadja, hogy 1447 július havában megjelent Lüttichben egy zarándokcsoport az egri egyházmegyéből 152 egy aacheni búcsú alkalmából, 158 s ott el140 V. ö. Fejér, Cod. dipt. II. 250, Zimmermann-Werner, Urkundenbuch zur Gesch. der Deutschen in Siebenbürgen. I„ 344. S c h 1 ö z e r, Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Kritische Sammlungen zu derselben. Göttingen 1795. Urkunden 27. 1. K a i n d 1, i. m. II. 206, K r o n e s, Zur Gesch. des deutschen Volkstums im Karpathenlande mit besonderer Rücksicht auf die Zips und ihr Nachbargebiet, Graz 1878. Pitkó, Szepesváralja ipartörténete a céhintczmény korában. Közlemények Szepes várm. múltjából. V, 92. 160 Geschichte des Ungarischen Reichs, Wien 1813 és 1834. I. 234. 1. 161 Chronicon Cornelii Zantfliet, Martène, Veterum scriptorum amplissima col lectio. V. 455. 102 Dobsina is az egri egyházmegyéhez tartozott; alapító oklevele is az egri káptalannál kelt 1326-ban. 158 Az aacheni kapcsolatokat megőrizte az Achfart
