Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
6. A mássalhangzórendszer
abban az időben Görnör megyébe is jöttek bányászok Felső-Ausztriából vagy Északsteier-vidékről, azt a nagyrőcci Quirtmts-adat is igazolja. Nagyrőcén igen fejlett Quirinus-kultusz lelietett, amit nemcsak a harangon lévő felirat igazol, 07 hanem az a körülmény is, hogy a város pecsétje még 1711-ben is ezt a felírást viselte: S. Quirinus de Rauschenbach. Erről a szentről azonban azt mondják a szentekről szóló lexikonok, hogy ennek a kultusza csak Tengernsee kornyékén, Délbajorországban, Tirolban és Alsó-Ausztriában volt ismeretes. A „Vollständiges Heiligen Lexikon" von Job. Stadler (Augsburg a. I. V. k. 18. 1.) tanúsága szerint ennek a szentnek a neve sem a mainzi, sem a magyarországi propriumban nem fordul elő. Magyarországon tudomásunk szerint csak Szepesmegyében a Lőcse melletti Kiskerényben (Kirn > Quirin) 68 . Ennek a szentnek a kultuszát a nagyrőcei bányászok csak osztrák, steier, tirol vagy délbajor területről hozhatták magukkal. Nyilvánvaló tehát, hogy a gömörmegyei bányászok, vagy legalább egy részük az északkeleti Alpesek vidékéről jött. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Keleti Alpok geológiai szerkezete és ércelőfordulása feltűnően hasonlít a GömörSzepesi Érchegység földtani szerkezetéhez és ércelőfordulásaihoz, igen közel áll a feltevés, hogy ennek a vidéknek a bányászatát akkor, amikor a geológiai tudomány még igen primitív volt s a bányászok elsősorban a bányászat közben szerzett tapasztalataikra voltak utalva, csak olyan bányászok tárhatták fel és fejleszthették ki, akik hasonló földtani szerkezettel bíró területen már szereztek tapasztalatokat, ismerték a kŐzete67 Lsd. részletes leírását cikkemben: Siedlungsgeschichte und Rechtsverhältnisse der Stadt Dobschau. Ungarische Jahrbücher XV. k. (1935) 269. 1. és Ein Beitrag zur Herkunftsfrage der Deutschen im Gömörer Komitate. Karpathenland. 8. évf. (1955) 33 skk. 1. 68 Lsd. Fekete Nagy i. m. 186. 1.) és a 14. sz. a sárosmegyei Berzevicén (O. L. Berzeviczy levéltár.)
