Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

6. A mássalhangzórendszer

Arnsberg körül) továbbá a Mosel alsó folyásánál Cocliemig, Koblenz, Sinzig, Seifen környékén.

63 Ha a m->b előfordulási helyét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy mint általános jelenség csak olyan nyelvszigetekben maradt meg, amelyek az őshazától és a zárt német nyelvterülettől kezdettől fogva el voltak zárva, részben pedig csak a zárt nyelvterület szegélyein található. Ezt a hangjelenséget általában mint bajor jellemvonást szokták elkönyvelni. Tagadhatatlan, hogy ma többnyire olyan nyj.-okban található, amelyek bajor eredetűek. Hogy a gr.-nyj.-ban egyéb bajor elem is található, ez arról tesz tanúságot, hogy a Göllnic völgyébe és Dobsinára bajor telepesek is jutottak. Ezt különben bizonyos történeti eseményekből következtetni is lehet. Okleveles bizonyítékaink vannak arról, hogy osztrák és steier telepesek vándoroltak a szepesi bányavidékre, gründler területre.

64 Ez azonban későbbi bevándorlás. Tudomásunk van 13. századbeli steier bevándorlásról. V. István 1254-ben lett Steierország hercege. Ettől kezdve igen élénk kapcsolatok keletkeztek Steierország és a magyar bányavidékek közt. Az ő idejében jöttek Besztercebányára és környékére steier bányászok.

65 Azt is tudjuk, hogy 1291-ben jöttek a torockói bányászok Eisenwurzenből, Steyer és Felső-Ausztria határán.

66 Hogy valószínűleg ugyan63 Ahol a wer, was, wie, wem, wo szókat ejtik b-vel; Schwarz, PBB. 58, 355, Wrede, Anz. f. d. A. XIX, 98, Huss, Anz. XXXVI, 38. 04 Frölich David, Bibliothecae

... Ulm: Wolfgang Endter. 1643—1644; lsd. K a i n d 1, Geschichte der Deutschen in den Karpathen]ändern. Gotha 1907. II, 198 és H. Käser, Der Volksund Kulturboden des Slowakeideutschtums, Breslau 1934, 101. 1. 05 Pech Antal, Alsó-Magyarország bányaművelésének története. Budapest 1884. I, 11. 1. 06 Jankó János, A torockói vasbányászat és kohászat. Különlenyomat a „Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye XXVII. k. (1893), Fejér Cod. Dipl. VI/1. 1201. 1. Hanika, Ostmitteldeutsch-bairische Volkstumsmischung im westkarpathischen Bergbaugebiet. 1933. 91. 1.