Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

6. A mássalhangzórendszer

vidékről hozhattak ezt. a kiejtést, mert a Saaletől keletre ez a kiejtés már a 12. században rnegvolt.™ Nem szabad persze figyelmen kívül hagyni Huss R. véleményét sem, aki több helyen hangsúlyozta, hogy a szókezdő f- a 12. században megvolt már a luxemburgiban is, bár ott ma a p-hangzás az általános, de az szerinte csak későbben, az erdélyi szászok kivándorlása után vonult be északról a ripuári nyelvjárásból. „Das /- darf im 12. Jhdt. für Luxemburg auch nicht geleugnet werden".

51 A d. íf- kiejtésre vonatkozólag Schwarzn a k

52 az a véleménye, hogy ez ezekben a nyj.-okban szóösszevonás folytán vagy más áthasonulás folytán keletkezett ím- hangkapcsolatok analógiájára keletkezhetett, pl. a maentfegn, entfrt, ifiadl, ifoach „meinetwegen, Antwort, Quirl, Quark". A szókezdő p->f és a szóközépi -p->pf fejlődés együtt jár. Határai kkn. területen Karlsbadtól nyugatra az Erzgebirge nyugati széle, a Vogtland keleíi halára, onnan Gera-Weimar-Erfurt-Kassel; onnan keletre fordul és nagyjából követi az ikjich vonalát, tehát egész Szászországban és Sziléziában. Csak Morvaországban, Zwittau mellett és ettől délnyugatra találunk megint ap/eZ-területeket.

53 Hogy hol volt ennek a hangzásnak a határa a 12—13. században, nem tudjuk. Még az sincs tisztázva, mikor kezdődött. Az a körülmény, hogy az erdélyi szászban

34 is megvan, azt a látszatot kelti, hogy a d., szepesi és erdélyi német telepesek a Saaletől keletre eső területről hozták ezt a kiejtést, de az sincs kizárva, hogy ez is oly önállóan fejlődött ki mint a fentebb em00 Schwarz, i. m. 302. 1. 01 II u s s bírálata Klein Hermin, Die Bistritzer Mundart c. művéről a Zeitschr. für Deutsche Philologie 55. k. (1930) 410. 1. 53 I. m. 303. 1. és Schwar z, PBB. 52, 377. 1. 53 F r in g s, Sprache und Siedlung im mitteldeutschen Osten. 1932. 3. 1. "Klein, 92, 2. §.