Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

TÉRKÉPEK - 2. és 3. A moselfrank és rajnafrank nyelvtér néhány jellegzetes határvonala

ou-ból nyíltabb, az ë és ö-ból zártabb hangok fejlődtek akárcsak a rajna-moselfrk nyj.-okban. Pl. d. flës, srië, pöm, tön, alsórajnai flës, srië, böm, lön.

26 Ez a hangrokonság döntő jelentőségű az ú. n. flandriai kapcsolatok igazolására. Viszont ez az a pont, ahol a d. és a gr. nyj.-ok magánhangzórendszere eltér, mert a gr. nyj.-okban az ófn. ou és ei helyébe a lép, ami hesseni és bajor sajátosság. (Gedeon Alajos, Az alsómeczenzéfi német nyelvjárás hangtana. Budapest, 1095. 87, 88. §§. és P. F r e i 1 i n g, Studien zur Dialektgeogr. des hessischen Odenwaldes. DDG. XII. 99, 110. §§). Ezzel kapcsolatban megemlítjük még azokat a kapcsolatokat, amelyek a gr. nyj.-okat a hesseni nyj.-okkal kötik össze, a d.-tól azonban elválasztják. Ilyen a mecenz. azon sajátsága, hogy az n előtt álló magánhangzót nazalizálja és az rc-hangot elejti, pl. lö~ „Lohn", bö~i „wohnt",

26 továbbá az, hogy a mecenz. ismeri az ö és ü- hangokat. Mindezek a sajátosságok megvannak a hesseni (westerwaldi, rheinhesseni) nyj.-okban, de nincsenek meg a d.-ban. Visszatérve a nygerm. ai> ë és au> ö hangfejlődésre, meg kell még említenünk, hogy ez a hangfejlődés jellemzi az erdélyi szász nyj.-okat is.

27 Ez tehát ismét olyan jelenség, amely a d. nyj.-t összeköti a német nyelvterület legnyugatibb és legkeletibb nyj.-aival. De 28 R. Martin, i. m. 78., 87., 89. és 94 §§. 28 Gedeon, 90—97. §§. A nazalizáció megvan a moselfrankluxemburgi és északerdélyi nyj.-okban is. A nazalizáció okát Huss R. így magyarázza: „Tehát ennek a nazalizációnak csak ugyanaz az oka lehet, mint a franciának: Még pedig keltával való vegyülés. A nazalizáció kelta elemnek látszik; mert mindenütt, ahol kelták olvadtak be egy más népfajba, az ejtés orrhangú." II u s s, Az erdélyi német nyelvjárástanulmányozás mai állása. 25. 1. — Karl Bohnenberge r, Zur Geschichte der schwäb, Mundart im XV. Jahrh. 1892. és F. K a u f f m a n n, Gesch. d. schwäb. Mundart. 1900. 37 Klein, 61, 63, 64. §§.