Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

4. A gründler nyelvjárások egyező és különböző, sajátságai

lizált magánhangzókat, akár csak a francia nyelv: fö~ „Fahne", bö~t „wohnt", pae~ „Pein", /ö~ „Löhne", grü~ „grün". (Gedeon 90—97. §§). — A nygerm. szóközépi a mec. nyj.-ban mint -v- jelentkezik: ovn „Ofen", teövl „Teufel", fö~ve „fünf"; a gr. és a d. nyj.okban azonban mint -b-: çbm, taebl, femba, fémbe. Az öregebb nemzedék kiejtésében a szókezdő f- még p-nek hangzik: vöía „Vater", vest „fest" válts „falsch". (Lsd. Gréb, Zipser Volkskunde 87. 1.) Ez különben a körmöcbányavidéki nyj.-ban is megvan, (H a n i k a, 80. és 92. 1.), amelyekkel a mec. nyj. különben sok rokonságot mutat. A mec. nyj.-ban a nygerm. -a- megmaradt, míg a többi nyj.-ban -o- lett belőle. — Mint igen érdekes sajátságot említjük még a -chenk kicsinyítőképzőt: menachenk, „Männchen", meuachenk „Mäuerchen", süachenk „Schühchen", epachenk „Äpfelchen". Ez feltűnő hasonlóságot mutat a mecklenburgi -king, -ing kicsinyítőképzővel. Ezek mind olyan jellegzetes sajátságok, hogy ezek alaposabb vizsgálása még igen fontos eredményekhez fog vezetni. A nyugati csoporthoz tartozó d. és merényi nyj.oknak fontos közös vonásuk, hogy a szókezdő germ. b-t ezek is p-nek ejtik ki, mint a többi gr. nyj. is, de ha utána r áll, akkor megmarad a b-: pox, ponk „Bach, Bank", de brek, brüdr, ill. brüda „Brücke, Bruder". Ezt a sajátos jelenséget csak az iglaui nyelvszigeten találjuk, ahol a b- nemcsak r, hanem l előtt is megmaradt. (M a t z k e, Die Ratshofer Mundart, 57. §. — Schwarz, Sdd. Sprr. 335. 1.) Egy másik közös vonás, amely szintén elválasztja ezeket a nyj.-okat a többi gr. nyj.-tói, hogy a kfn. ei mindkettőben mint -<?- lép fel: kled „Kleid", pën „Bein". Néhány esetben kfn. ou helyett is -ë- áll: hëp „Haupt, Kopf". Kfn. öu is mint -ë- jelentkezik: pëm „Bäume". Azonban e két utóbbi hangnál már a merényiben átmenetet találunk a középgründlerhez, mert amíg d.