Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

TÉRKÉPEK - 7. Németnyelvű összefoglalás

FÜGGELÉK Dr. Lux Gyula 1884. április 20-án született a Dobsina és Rozsnyó között, a Sajó partján fekvő Henckón (Gömör megye, ma Henckovce, Szlovákia), németajkú családban. Itt járt elemi iskolába, a négy polgárit Dobsinán végezte, majd a losonci tanítóképzőben szerzett pedagógus oklevelet 1902ben. Ez év októberétől 1904 májusáig a szlovákok lakta Kesnyőn (Trencsén megye, ma Ks inná, Szolvákia) tanított és az evangélikus egyház kántori teendőit is ellátta. Innen Budapestre vezetett az útja, ahol a Pedagógiumban (polgári iskolai tanárképző főiskola) a nyelv- és történettudományi tantárgyak oktatására nyert képesítést 1907-ben. Az Apponyi Kollégiumban fejlesztette tovább tudását, aminek eredményeként 1909-ben magyar-német szakos tanítóképző intézeti tanárrá avatták. Későbbi pályafutása egyre magasabb szinten ehhez a képzési területhez kötődött. 1909-től 1914-ig Kolozsváron előbb helyettes, később segéd-, végül rendes tanár. 1914 júliusában megnősült. Svájci nászútjárói hazarendelték katonai szolgálatra. A losonci 25. gyalogezredbe, onnan az első világháború harctereire, az orosz és az olasz frontra került. 1918 november végén hadnagyi rangban, három kitüntetéssel szerelt le. Ettől kezdve budapesti pedagógusképző intézetekben tevékenykedett a német nyelv elismert tanáraként és a szakmai események szervezőjeként. Főhivatása mellett egyre fontosabb tisztségeket töltött be a kor oktatási rendszerében (az Országos Közoktatási Tanács tagja, a Tankönyvügyi Bizottság előadója,