Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Függelék

Függelék Két kevéssé ismert 19. századi tudósítás a magyarországi aranymosásról 1. Az aranymosdák Bánságban Ismeretes dolog, hogy a rómaiak Közép-Dáciában (Dacia mediterranea) nemcsak a telérekben, hanem a folyók homokjában is találtak aranyat; a történetből pedig azt tanuljuk, hogy az ó világ urai ripuar Dáciájukban is, a mai Bánságban ezüstöt, rezet és ólmot termeltek, különösen Uj Moldovánál. Hogy ezen tartományban mosott aranyat is nyertek, bizonyosnak vehető, habár erről írott adatok nincsenek is szolgálatunkra. Természetes, hogy az elemek ezeréves uralkodása azon nyomokat, melyeket az ó világ aranymosója hagyott hátra a legtöbb helyeken már rég eltörlé; hisz egyetlen felhőszakadás kevés óra alatt elpusztítja a sehol mélyen járó árkokat és víztárnákat, melyeket az aranymosó a laza kavicsrétegekben ás; a hullámok ezeket szélig megtöltik poronddal és törmelékkel, és így nyomtalanul elenyésztetik. Ezért a mosott arany mostani lelhelyein sehol oly jelekre akadhatni, melyek avagy a legközelebb lefolyt évtizedekre utalnának is csak vissza. * Fülepp Sándor bányatulajdonos néhány esztendővel azelőtt e helyen régi összedőlt bányamenetekben korhadt salakokra, ódon lámpák és bányászeszközök mellett talált, mint a római bányaművelés, és ércolvasztás kétségtelen jeleire. A régiek Centum putea-ját itt keresték a földirók (némelyek Alibunár és Orvica helyén) minthogy felirásos kövek is találtattak itt. (Szerk.)