Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az aranyászeszközök leírása - Foncsorozó cseréptálka - Tollcséve

Foncsorozó cseréptálka Sokféle cserépedényt használtak fel erre a célra, a legfontosabb elvárás ezekkel szemben az volt, hogy mázas legyen a belsejük. Nem minden aranyász tartott magának külön foncsorozó edényt, ezért a múzeumi gyűjteményekben is alig találkozunk ilyennel. A lipóti felszerelés darabjai között van egy kis füles tálka a Hansági Múzeumban. (21. ábra, balra.) Kívül és belül barna máz borítja, szájperemén kiöntő csücsök van, átmérője 8 cm, magassága 3,4 cm. Bertalan István aranyász elmondása szerint a foncsorozásnál, ott is a folyamat végén használták: miután a homokot egy na­gyobb edénybe eltávolították a foncsorszemektől, ebbe a tálkába öntötték át és benne egyesítették a sok apró golyócskát egy masz­szává. Adatközlőnk ezt az edénykét kizárólag foncsorozásra hasz­nálta, és a mérlegládikájában tárolta. Állítólag régen elterjedt volt a tollcséve alkalmazása a higany mérésére. A lipóti aranyász-felszerelésben két darab lúdtoll cséve van, ezek is 1957-ben kerültek a Hansági Múzeumba. (21. ábra, középen.) Külső oldalukon bekarcolt vonalak jelzik a beöntött higany súlyát, illetve mennyiségét. Nagyon alkalmas volt a fon­csorozáshoz szükséges adag pontos kimérésére. Az egyik 9, a másik 8,5 cm hosszú. 21. ábra Tollcséve

Next

/
Oldalképek
Tartalom