Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az aranyászeszközök leírása - Vízmerő, „meringülő", merice, „hörög"

mélységig egyenletesen le tudja nyesni vele az aranyász. Ugyanígy a kavicsos zátony felső rétegének anyagát is képes volt felszántani a lapáttal. Erre kitűnően alkalmas. Hossza a nyéllel együtt 103.5 cm, a lapátrész szélessége 34 cm, hossza 39 cm, vastagsága 2 cm. A föveny fellazítását szolgáló funkciójára és használatára a vas védőpapucs is utal, amelynek az egyik célja az volt, hogy felhasítsa a kavicsos fövenyt, a másik pedig az, hogy védje a fa lapátrészt a kopástól, rongálódástól. 14. ábra Vízmérő, „meringülő", merice, „hörög" Valamennyi megnevezés ugyanezt az eszközt jelenti a Kisalföldön. Általában henger alakú puha fatörzsből vájták ki az edényrészt, melynek alját fenékkel látták el. Középtájon egy hosszú nyél volt beleerősítve, úgy, hogy a hengerpalást mindkét felét átfúrta. A Lipótról a Hansági Múzeumba az általam 1957-ben begyűjtött példány ilyen alakú, az edény magassága 29 cm, szájátmérője 14,5 cm. Ezt id. Bertalan István arany ász készítette. Ugyanebben az évben az 1939-ben elhunyt lipóti Méri István aranyász mer ingülőjét sikerült megszereznem, melyet a 15. ábrán mutatunk be. Ez is a 19. század végéről származhatott, teljes hossza 125 cm, az