Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az aranyászeszközök leírása - Svájci aranymosó asztal - Muraközi aranyászdeszka

faragták, hosszanti oldalain és bal végén deszkaszegély keretezi, amely megakadályozza az aranyszemek lesodródását mosás közben. Munkalapjának bal fele sima, jobb felén pedig milliméternyi párhuzamos bevágások húzódnak keresztirányban. A rovátkálás felső szélén, a deszka közepétől kissé lejjebb két, egymással szemben álló háromszög-alakra formálták ki a vajatokat. Feltehető, hogy ez nem díszítés céljait szolgálta, hanem valamilyen funkciót töltött be. Ez a megoldás a lemosódott fövenyt talán a deszka középvonalába terelte. Az eszköz alsó lapjának két végén egy-egy lécpánt volt keresztirányban felerősítve 3-3, fából készült csapszeggel. Méretei: hossza 128 cm, szélessége 50-57,5 cm, vastagsága 5 cm. 8. ábra Szinte teljesen azonos aranyászdeszka található a keszthelyi Balatoni Múzeumban, amely a Muravidékről származik. (9. ábra.) Golub J. plébános teljes aranyász-felszerelést ajándékozott a keszthelyi múzeumnak; a tárgyakat 1905. november 1-én leltározták be, a mosódeszka a 2546. leltári számot kapta. Egy darab nyárfából faragták, két hosszanti oldalát és a sima végét 4 mm magas, 1,5—2 cm széles perem keretezi, mely magából a deszkalapból került kialakításra, tehát nem hozzáerősített szegélyléc. Bal fele