Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Állami kutatások és aranymosási kísérletek a Szigetközben és a Lovadi réten

Allami kutatások és aranymosási kísérletek a Szigetközben és a Lovadi réten A Duna aranyát nemcsak a folyó mentén élők óhajtották felkutatni és kitermelni maguknak: több esetben uradalmi és állami kísérletek is történtek az aranymosásból elérhető nyereség felmérése céljából. E kutatások egyik irányítója és legjobb szakértője Pantó Dezső bányamérnök volt. Adataira támaszkodva tudjuk, hogy 1909-ben és 1910-ben uradalmi kísérleteket folytattak a Dunán. Az első évben kézi erővel végezték az aranymosást, a másodikban pedig kísérleti kotrógéppel. A hagyományos módszerrel végzett munka az ismert aranyászó-helyeken folyt, amelynek során 198 m

3 anyag felmosása után átlag 0.42-0.36 gramm aranyat nyertek. Ugyanazokon a mosóhelyeken kotrógéppel 548 m

3 kavics feldolgozása köbméterenként 0,75 gramm nemesfémet eredményezetett. A kísérleteket József főherceg végeztette Holicska I. bányamérnökkel, s mivel nem biztattak haszonnal, a próbálkozást abbahagyták. 1921 őszén a Pénzügyminisztérium Paikert Henrik kezdeményezésére, Kahle Frigyes és Pávai Vájna Ferenc irányításával a Duna Esztergom - Visegrád közötti szakaszán folytatott kísérleteket a kavicsos homok arany- és magnetit-tartalmának a meghatározására. A kutatás mindössze addig jutott, hogy a Garam folyó torkolatától egy kilométerre több helyen homokmintát vettek 5070 cm mélységig, és 33 q fövenyt Paikert-féle mosóasztalon mostak fel. Kahle jelentése szerint „a Duna legújabb lerakódása e szakaszon köbméterekén 0,08888 gramm mosás útján kinyerhető aranyat tartalmaz ". Ugyanezen kísérletek során elektromágnessel köbméterenként 3-5 kg magnetitszemcsét vontak ki, melynek a vastartalma 18-21 % volt. Ezt azért kell figyelembe vennünk, mert az aranymosásnál