Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az arany mosás technikája - Csallóközi aranymosó-felszerelés a 20. század első harmadában - A szigetközi aranyász technikája és felszerelése

gén engedett a Dunából. (6. ábra.) A szérke közepébe elhelyezett lécfogantyút megragadva előre-hátra himbáló mozgatásokat végzett, és időnként egy hirtelen lökéssel ki-kilöttyentett valamennyi vizet, amely magával sodorta a homok egy részét. Mindeközben arra törekedett az aranyász, hogy az aranyszemek a szérkének a fogantyús végében koncentrálódjanak, s a meddő anyagtól minél inkább elválassza azokat. Végül a dúsított aranyhomokot cserépcsuporba öntötte, abba gyűjtötte össze napok, hetek munká6. ábra jának az eredményét. Ezzel befejeződött az aranymosás művelete. Az arany további tisztítása már kémiai úton történt, amit külön fejezetben tárgyalunk. Ha a zátonyon, vagy a part mentén felmosta a fövenyt, akkor ladikjába rakta eszközeit, szerszámait, és elindult újabb, aranymosásra alkalmas torlatot, szigetet keresni. Az aranyász munkája rendkívül fáradságos és nehéz volt. Ki volt téve az időjárás viszontagságainak: a nyári nap hevének, a szélnek és a tél hidegének (mert télen is aranyásztak, amíg nem fagyott meg a föveny). Az alacsony folyószintet télen-nyáron ki kellett használ-