Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Bevezetés

Pro memoria amantissimae uxoris et adiutricis meae. Bevezetés Az arany a legértékesebb és a legritkább fémek közé tartozik, többnyire termésállapotban fordul elő. „Aranysárga" színű, fémes fényű, aránylag puha, könnyen nyújtható, kalapálható. A legnehezebb elemek egyike, fajsúlya 19,3. Olvadáspontja 1037-1067 °C között van. Nem korrodálódik, a lúgok és a savak maró hatásának ellenáll, csupán a választóvíz (királyvíz) és a szelénsav oldja, valamint a szabad klór, továbbá a ciánkálium. Az arany a higannyal amalgámot, foncsort képez, amelyből az aranyat a higany elpárologtatásával, elűzésével lehet visszanyerni. E sok előnyös tulajdonsága révén ősidők óta a legkedveltebb nagy értékű nemesfém. Elsődlegesen kvarctelérekben található, más fémércek és egyéb ásványok társaságában. Az anyakőzet kibúvásai a csapadék, a hőingadozás és a szél pusztító hatására lassan széttöredeznek, morzsolódnak, és apró darabokban vízfolyásokba jutva a hegyi patakok a folyókba szállítják. Ezalatt a kőzetdarabok kopnak, töredeznek, miközben a szemcsék, lemezkék, rögöcskék alakjában lekötött arany felszabadul. A folyamat mindaddig tart, amíg a víz által sodort hordalék a tengerbe nem jut. A folyókban az arany már másodlagos helyén s lényegében szabad állapotban van. A vízfolyásokban az aranyszemcsék ott találhatók, ahol a fizikai törvények szerint az arany lerakódik, feldúsul. Erre azok a patakrészek, folyószakaszok alkalmasak, ahol a sodrás csekély, tehát nem képes az aranyszemcséket továbbszállítani. Hegyi patakok esetében feldúsulás lehetséges a meder alján keletkezett természetes gödrökben és az éles kanyarulatok belső partívein. Folyóknál általában az úgynevezett alsószakasz jellegű részeken a lelassult vízfolyás lerakja a tojásnagyságú kavicsokat, és a hordalékból zátony, torlat képződik. Megfigyelések szerint a