Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az arany mosás technikája - A melki aranymosó-felszerelés

eltávolította a lenvászondarabot, és a kerekre tömörített aranyat egy lapos késsel kifényesítette. Ezzel minden megtörtént. Az ismertetett leírás tulajdonképpen egy, a 17. század második felében a melki bencés apátság joghatósági területén élt aranymosó 1695. évi hagyatéki leltára és munkamódszerének a megörökítése. Az elmondottakhoz az alábbiakat kell fűznünk, hogy teljesebbé tegyük a képet. A leltárban szereplő négy kis fateknőt több célra használták: 1. ezzel hordták a fövenyt a mosópadra; 2. a felrakott homokmennyiség számlálására teknőben tartották a kavicsokat; 3. a mosópadról lekerült aranytartalmú homokot ugyanilyen teknőben dúsították, tehát szérkének is használták. E három funkció azt jelenti, hogy ez az aranyász család - mert a leírásból egyértelműen kiderül, hogy férj és feleség együtt végezték a munkát - nem lapáttal szórta, hanem teknőben hordta és ömlesztette a kapával fellazított fövenyt. Ebből arra is következtethetünk, hogy kavicsos zátonyokat nem kerestek fel, hanem csak a partmenti, aranyban, gránitban és magnetitben gazdag kvarchomokot mosták fel. A vas háromláb alkalmazása jó gyakorlati érzékre vall, és a mosópad végén levő, az alátámasztásra levert karó is erre utal. De ennél többet is mond nekünk: az így felállított mosópad helye ugyanis kissé nehezebben változtatható, tehát ezért hordta oda az aranymosó felesége teknőben a fövenyt. A három posztóval részarányosán lefedett mosópad viszont azt sejteti, hogy a legtökéletesebb kinyerésre törekedtek, amellyel ez a könnyen kezelhető posztós megoldás a legjobb módszere. A hozott homokmennyiség kavicsokkal történő számolása, ellenőrzése pedig annak a bizonyítéka, hogy sok gyakorlati tapasztalattal rendelkeztek az optimális anyagszükséglet meghatározásához. A kis teknővel folyó szérkézés leírása tökéletes, és azt bizonyítja, hogy a leggondosabb módon végezték a dúsítást. A higanyos eljárás, a foncsorozás már nem a fizikai feltáráshoz tartozik, ezért nem itt, hanem a kémiai fejezetben foglalkozunk majd vele. Annyit azonban meg kell említenünk, hogy a leírás alapján úgy látjuk, ezt a munkát is a terepen végezték az aranyászok.